TURNÉNAPLÓ

2006. július 14., Tokaj, Hegyalja fesztivál

Az eseményeket nem akarom részletezni, lévén volt néhány "érdekes" epizód. Elég annyi, hogy csütörtökön a Nervekiller terrorbrigáddal elővezetett, addigi talán legjobb koncertünk után nem sokkal visszamentem a házba embert faragni magamból. Nem sikerült, holott fürödtem is, ami a mocskos glamster beheritesek szokása, mint tudjuk.
Mindegy, ismerjük a közmondást a várépítésről…
A délutáni buli után tehát a szokásos elégedett vigyorral vártam, hogy befusson a brigád.

Kivételesen időben érkeztek a gengszterek, majd némi tápszer - kinek-kinek igénye szerint, nekem Koccintós kannásból készült boroskóla bolt - magunkhoz vétele, és egy gyors pakolás után már hangoltunk is. Sajnos kedvenc gitárom a Nervekiller koncert beállásán megadta magát, úgyhogy ezt az estét a Schecterrel toltam le, de nagyjából itt véget is értek a bonyodalmak.

A Hegyalja valahogy mindig különleges a számunkra, a tavalyi koncert is felejthetetlen volt, de a mostani szerintem még azon
is túltett. Úgy voltam vele, hogy minden szarságnak ki kell jönnie most, aztán majd lesz, ami lesz. Ehhez adottak voltak
a feltételek, mivel talán még sosem szóltunk ilyen jól a színpadon fesztiválos körülmények között - ezúton is köszönet a hangosító brigádnak - meg persze mi sem vettük félvállról a dógokat itten.

A már szokásos koncertkezdés után - Nicht vor dem kind, Idomtalan - egyik kedvenc koncertszámom, a Technika angyala következett, aztán meg Eredeti testforma és Fényérzékeny.
Az utóbbi mostanra egyre inkább beérik nálatok, ahogy észrevettem. A legutóbbi rakendroll hangulatú bulihoz képest most én provokáltam Imit egy kis színpadi pogóra, bár
a szkanderezés ezúttal sajnos elmaradt. Persze biztosan ő győzött volna, de a részvétel a fontos…

Ezt szerencsére ti is így gondoltátok, mert igen szép számban gyűltetek össze a színpad előtt. Nem akarom megint elkezdeni a dumát, hogy ezért éri meg ez az egész ökörség, úgyis tudjátok, hogy mit gondolok. Gyönyörűek voltatok, köszönet nektek.

Magáról a koncertről nem nagyon tudok többet írni, minden megvolt, ami lenni szokott egy jó bulin - összevigyorgások Satandorral, szinkronheadbang Imivel, néhány ütközés és röhögés Gaobrral, Zoli dobszólója, Peti és Zsoilt a színpad szélén. Ezt úgysem tudnám tovább ragozni, fölösleges leírnom negyvenkettedszer, hogy milyen számokat játszottunk, aki olvassa ezeket a hülyeségeket, úgyis ott volt a koncerten. Mondjuk az nagyon nagy életérzés volt, amikor Sanya (’killer bézer) sörrel itatott, miközben a dobszóló alatt a színpadon feküdtem. Na valami ilyesmi a rakendroll vagy mi a franc…

A buli után Satandor megkínált egy szivarral - ez már rítus - aztán a lecuccolás után nem sokkal a banda elindult hazafelé. Sajnos a jókedvem is beszállhatott a turnébuszba, de aznap este még vigyorogtam erőteljesen, elsődlegesen nem az elfogyasztott szesznek köszönhetően. Másnap be sem mentem a fesztiválra,
a ház konyhájában ugyanis a Mayhem játszott, csak ezt nem tudja senki, muhaha!

Azt hiszem el is jött az ideje, hogy befejezzem ezt a kicsit személyesre sikerült - elnézést érte - visszaemlékezést.
A folytatásban megtudhatjátok, hogyan zajlott le az első, hagyományteremtő Wmd-Days… Most pedig indulok pecázni
Dj. Bedlammal! Addig is vigyázzatok magatokra!

Utóirat: Szombaton hajnali fél ötkor főzés után és horgászás előtt turnénaplót írni a legnagyobb trúság véleményem szerint…