Zuzu: Aztán eljött az est fénypontja számomra is végre. Watc My Dying... Épp a Hubertus nevű gyógyszert vizsgáltam be, hogy alkalas-e a többieknek is fogyasztásra, amikor meghallottam a Nicht vorm dem Kind-et! Félúton a színpad felé megőrültem, és tomboltam egy szólót! Kiabáltam én, hogy vissza!, vissza!, de a kutya sem foglalkozott vele! A Klausztrofónia dalai nálam keményen favoritok, így vagy 5 percig csak futkostam, hogy mit tegyek. Hol a sátor felé futottam a fényképezőgépért, hol a tömeg felé, mert veszettül erőteljes volt a lábamban a boogie, és nem igazán tudtam döntésre jutni. Aki látta a jelenetet, az még most is hempereg... feladtam a harcot, és bevágódtam az első sorba kerítést szaggatni! Uhh! De jól tettem!! :) A WMD előtt le a kalappal. Aznap már lenyomtak egy koncertet Esztergomban, onnan jöttek egyenesen ide. Csak az út cirka másfél óra... Holt fáradtak lehettek, de ezt nem lehetett észrevenni a színpadi teljesítményükön. Minden tiszteletem az övék, hiszen a fizikai és mentális teljesítőképességnek is vannak határai. Koncert után még tudtam pár szót váltani Kovács Attilával, akinek megígértem, hogy csak annyit írok róla: Jó arc. :) Köszönettel tartozunk azért, hogy ők is eljöttek.
Kapcsolódó linkek: