• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    Nyárvége

    Gaobr - 2010. Augusztus 23. 00:57

    A nyári fesztiválok vége rohamtempóban ment le. Összekeveredtek a napok, volt egy kis káosz, de nem is mi lennénk, ha minden menetrendszerűen történt volna. Rövid összefoglaló...

    - A38

    A Room Of The Mad Robots nyitott. Az egyik leghangulatosabb produkciót láttuk tőlük ezen a nyáron. A srácokról hamarosan még sokat fogunk hallani, ősszel velünk tartanak egy kör erejéig. A hajó tetőterasza szépen megtelt, meleg volt, jöttek-mentek a villamosok, ücsörögtek az emberek a rakparton. Ilyen belazult hangulatban egyszerűen nem volt kedvünk ordítozni. Végigvigyorogtuk a koncertet, főleg, hogy sok rég látott ismerős is lejött (Drazsé, Natokatona, Mindi, Vermillion, meg a többiek) Volt aznap pár születésnapos is, úgyhogy teljesen olyan volt a hangulat, mint a D-days-eken. Sanyi bejátszott pár Bob Marley-betétet, én meg annyira el voltam keveredve a napokkal, hogy rossz dátumra kértem szabadnapot. Ez persze két dal között derült ki a konferálás közben, mikor bemondtam, hogy pénteken lesz a tábor, gonosz röhögésbe fulladt az átkötőszöveg és mindenki javított. Legalább látszik, hogy van, aki nézi a honlapot... Aznap este játszott az ATB is, szerettünk volna átmenni, de addigra átmentünk csatakos, Akelás dresscode-ba, úgyhogy kihagytuk, ugyanúgy, mint tavaly.

    -1.D-day

    Az utolsó anyagunkon is előjöttünk egy bűvös számmal, a mínusz egyessel. Ez vonatkozott arra is, hogy ezek a dalok a Moebius lezárása előtt elkészültek, másrészt pedig arra is, hogy bezártunk egy kört, a következő kiadványuk az első két EP újravett kombója lesz. Miután ugye dolgoznom kellett, teljese egészében lemaradtam mindenről és kezdés előtt 10 perccel estem be. Angyal Gyula "Művészúr" barátom egy háromnegyedórás slam poetry-előadással jelent meg és végre élőben is megcsillantotta a fórumról jól ismert szókimondó humorát, ami nem nélkülözte a drámai perceket sem. A másik vendégünk a True Face volt, akiknek ezúton is köszi a dobot meg a többi segítséget! A koncert remekül kezdődött, egy HVCS a korláton támaszkodva inzultálta Sanyit, majd engem is, megpróbáltunk nem odafigyelni a buzizásra, meg többi kedves kommentre. Láthatóan nem a rendezvény kedvéért jött le, hanem jobb híján leballagott inni meg kötekedni a lakótelepről. Dorog nem enged :-) A vendégeink lassan melegedtek be, de a felére egész aktív lett mindenki. A hangulatot külön feldobta Csongor két produkciója, a "TSZ elnök ha felül a lovára" c. Markos-Nádas nóta előadása, illetve a rögtönzött dobszóló, amire apu is beszállt némi gitárkísérettel. A családias hangulatot beárnyékolta, hogy a koncert végére kicsit elfajult a hecc. A kötekedős kolléga elég durván taszigálta a kisebb testalkatú versenyzőket, illetve nem hagyta abba a francnak se a köcsögözést. Őszintén szólva csak Pataki Attila Rockmaratonos produkciója tartott vissza attól, hogy fejen térdeljem. Szerencsére ritkán, de régebben is voltak szemét húzásai az ilyen bunkóknak. Volt, aki a mikrofonállvány előtt egy méterre állva siegheilezett nonstop, illetve repült már ránk is flakon, tábla, köpés, stb. Sajnos ilyenkor egy bizonyos határig mindent el kell viselni, akárcsak a lemezkritikáknál, csak felénk repülhet a kaki.
    Szeretem a pogózók energiáját, de borzalmasan utálom, ha valaki a 20 kilóval könnyebb srácokat-lányokat csépeli ököllel-könyökkel, satöbbi. Ha nem a saját koncertünk van, ilyenkor szépen elteszem a szemüveget és beszállok a ludak közé disznót győzni, de WMD koncerten ez semmiképp se lenne etikus. Én sem szeretem, ha egy-két renitens miatt botrányba fullad az egész rendezvény. A pontot az tette fel az i-re, hogy egy fiatalember a korlátról fejjel ráesett a színpadi betonra, rá a lábdob kávájára. (szerencsére kapatosabb volt, mint amennyire megütötte magát.) Be is fejeztük. Remek volt az egész este, de remélhetőleg hasonló hülyeségek továbbra sem lesznek jellemzőek a WMD közönségére. Ezúton is indítványozom, hogy a részeges karatemestereket aktívan semlegesítsük...csak egy kis összehangolás kérdése.

    - Esztergom, Thanks Jimmy

    Esztergom főterén játszani egy halálmetál-brigádnak nem mindennapos dolog, főleg ha meghívással kerülünk be egy Hendrix-jubileumi rendezvényre. Ennek megfelelően komolyan vettük a feladatot, magunkhoz képest iszonyat intenzív próbasorozattal készültünk. Ez vagy három, azaz 3 darab próbát jelent pár hét alatt és ehhez tudni kell, hogy tavaly öt próbánk volt mindösszesen. Az eső esett, az emberek viszont kicsit feldobódtak, mikor előadtuk a Foxy Ladyt és a Manic Depressiont. Kicsit alakítottunk a dalokon, amit a jelenlévők vigyorgásából ítélve sikeresen oldottunk meg. Sanyi nemrég visszaadta a kölcsönkapott szitárját, minden energiáját a gitárba ölte az utóbbi időben. Itt derült ki, hogy nagyon komolyan begyorsult a bal keze, szilaj szólókat eresztett el, hogy alig várom következő stúdiózást. Megnéztük még az Angelust, az ő Manic Depressionjük még jobban sikerült a miénknél is.

    - Gyár

    Ezek után jött volna két szlovákiai fesztivál, az egyik simán elmaradt, a másikat meg elvitte a vihar. Ez az utolsó félórában derült ki, de teljesen érthető volt. Útközben olyan helyeket láttunk, ahol kilométereken keresztül feküdtek a kidőlt fák, csoda lett volna, ha egy rendezvénysátor ellenállt volna egy ilyen pusztításnak. Mivel ez délután történt, este pedig hivatalosak voltunk a miskolci Gyárfesztre, kitaláltuk, hogy menjünk el moziba. Péter, mint szervező előkapta laptopot és már hívta is a miskolci plázát mozijegyekért.
    A telefonbeszélgetés, amit végigröhögtünk:

    - Jó napot kívánok, Kovács Péter vagyok, szeretnék öt jegyet a Predators-ra.

    - ..... (kiderült, hogy még nem megy....)

    - De nem lehet, hogy mégis lejátsszák? Mert az a helyzet, hogy itt állunk a srácokkal az út szélén, rohadtul ráérünk és kitaláltuk, hogy megnéznénk, mert az jó :-)

    - ....

    - Semmiképpen?

    - ................................................... ........................................... ...................................................
    .........................................................
    ...................

    Ezután megnéztük az Eredetet, ami nem volt rossz, sőt, kifejezetten WMD-s az alapsztorija, csak az amerikás megvalósítás kicsit elgányolta végkifejletet. A filmtől elég befordult kedvvel cammogtunk a szakadó esőben a Gyárhoz, ami kifejezetten passzolt a lepukkant, sötét, nyomasztó kinézetével az időhöz.
    A Roadot láttuk először, sokan voltak rajtuk és nagyon aktívan részt vettek az éneklésben. Ritkán látni, hogy ennyire együtt legyen zenekar és közönség, ilyenkor már lehet akármilyen vihar, az se számít.
    Utána benéztünk a belső épületekbe, raptől kezdve dárenbézig mindenfélére dudorogtak a fiatalok. Az egész a Mátrix 3-ban látott barlang-technopartyra hasonlított. Tiszta világvége. AZ Eredet után meg főleg. A belső térvetítés még rátett egy lapáttal a pokoli atmoszférára, nem is bírtuk sokáig és kimentünk inkább a barátságos felhőszakadásba. A Blind Myself olyan hangos volt, hogy nem bírtuk szemből hallgatni. Megcsekkoltuk a Beatrice feldolgozást (zseniális!) aztán elvonultunk oldalra pakolni.
    Mire el tudtuk kezdeni, egy óra is elmúlt, hulla volt mindenki, mi is. Volt már jobbkoncertünk idén.

    - Sziget

    Idén ez már nem az első nemzetközi rendezvény, ahol játszunk :-) A bejutás sokkal egyszerűbb volt, mint utoljára, a Headbangers Ball színpad pedig az eddigi legjobb Szigetes helyszín, ahol játszhattunk. Idén ráadásul olyan előzenekaraink voltak, mint pl. a Fear Factory :-) Tavaly már játszottunk volna velük a Dürerben, de az elmaradt, cserébe most Gene Hoglan pingpongasztal méretű háta mögül nézhettük az egészet. Profi voltak vaze. A dobtehnikus a koncertközben sem tűnt el, maradt végig, hogy a megfelelő gombot lenyomja a sampleren a dalok előtt, illetve zseblámpával megvilágítsa Gene ásványvizes rekeszét, hogy ne kelljen a sötétben matatnia. Nyílt is a bicska a zsebünkben :-) Megnéztük Nihilakot is a Superbuttal utána. Fura volt ez így, de nagyon egyben volt az egész zenekar, szóval minden klappolt. Az átszerelésnél a dobpakolást meg kellett ismételni valami dobszőnyegprobléma miatt (aaarrrrgh) de sikerült összehegeszteni az eddigi legjobb szigetes színpadi kontrollhangzásunkat. Nagyon jó volt így játszani, bár utolsó zenekarként lefáradtunk tisztesen. A hangom szarakodott, mert kerülgetett valami vízibetegség, de sebaj. Közepesnek elment.



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?