• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    Paprika Rocks! turné német koncertek

    – avagy be kell látni, errefelé nem mi vagyunk a sztárok….

    Flesh - 2010. Június 24. 01:45

    Indulás
    május 5.

    Május 5-én este 8-kor volt az indulás, kivételesen tőlem, mivel nálam volt a bérelt busz. Persze sikerült is fél 9-kor elindulni, mivel megtréfált a központi zár és keresztül kellett másznom a félig telepakolt buszon, hátulról. Gratula magamnak!

    Erre az egy dologra figyelmeztetett a tulaj…jó kis kezdés, loser póló felvesz. 9-re érkeztem Imihez, aminek ő kimondottan örült, hiszen annyival lehetett többet a családjával. Gyors pakolás után irány Bogdány, a Bori rezidencia, ahol egyre szebb a kert és Csongor is egyre nagyobb. Ide már Imi vezetett, mert azt mondta, hogy Pestig nem alszik el. Talán. (Azt tudni kell róla, hogyha nem zenekarozik akkor általában látástól vakulásig melózik a családi vállalkozásban, úgyhogy neki konkrétan pihenés egy ilyen hosszabb turné.) De a kezdeti bénázásom miatt nem is bántam, hogy övé lett a kormány, meg zokogott is az eső. 11 felé felkaptuk a Gábort a Mamutnál, aztán irány Dávid nála is hamar végeztünk, úgyhogy szaladtunk is ki a Mekis kúthoz Budaörsön. Itt már aggodalmasan várakozott Körmöczi Főnök. Átpakoltak pár dolgot a szardíniásdobozra emlékeztető buszukból, a mi hatalmas, szupertágas Tranistunkba és már robogtak is Berlin felé. Mi azért nem vettünk ennyire sietősre, elszaladtunk a Tesco-ba bevásárolni. Persze a lényegért (ásványvíz) vissza kellett külön menni, de azért cca. fél óra alatt végeztünk. Aztán átvettem a vezetést és irány Berlin, a maga csekély 880 kilométerével. Mivel tényleg nagy volt a buszunk és csak öten mentünk, ezért mindenki szépen el tudott helyezkedni. Imi lefeküdt a leghátsó ülés sor alá, a többiek meg az üléseken keresztbe heveredtek el, míg Gaobr az anyósülésen szórakoztatott egy darabig, de aztán ő is elájult. Na, ekkor jött el DJ Bedlam ideje. Fel voltam tankolva frissen tartó zenékkel, meg persze 3 doboz gagyi energiaitallal. Először A Kezdet Phiaival próbálkoztam, de az valahogy lagymatag volt, úgyhogy bepörgettem az új Overkillt, ami továbbra is az év egyik legjobbja, majd jött az orosz Manic Depression, ami ilyen 80-as évekbeli thrash, semmi extra, de néha jólesik, aztán jött a mindenható Wrath a Lamb Of Godtól, azokkal az zseniális dob groove-okkal. Sanyi valahol Csehországban meg is kérdezte, hogy mi volt az a zene őrületes duplalábgépekkel.

    május 6.

    Az első tervem az volt, hogy a cseh-német határig nyomom, ami majdnem meghiúsulni látszott, mivel hajnali 4 felé erősen elővett a fáradtság (valahol Brno felé lehettünk), de aztán felkelt a nap és minden a helyére került. Prágát reggel 7 felé cserkésztem be, még szelíd forgalomban, és kb. 30 perc alatt átszeltük a cseh fővárost. Láttuk a csodálatos foglalt házat is, ahol 2008 őszén volt szerencsénk eltölteni pár emlékezetes órát. Utána sajnos megszűnt az autópálya és egy főúton mentünk a határnak. Az átkelés előtt megálltunk köveket gyűjteni és fotókat készíteni egy parkolóban, ami tele volt szutyokkal (is). Utána a ködben és a 0 fokos hőségben átkeltünk a határon. Szerencsére megnéztem, hogy milyen idő vár ránk Germoney-ban, úgyhogy fel voltunk készülve vastag ruhákkal, bár még így is meglepett a combos hideg többeket. Nemsokára már Drezda felé eveztünk, Gaobr meg is említette az Ötös Számú Vágóhídat, de sajnos nem mentünk be a városba és kb. semmit sem láttunk belőle semmit, mivel az elkerülő tökéletes árnyékban tartotta az ősi várost. A Candaverek még valahol a határ felé jártak, úgyhogy nem vártuk be őket. Irány Berlin. Ekkor következett be az utazás leguncsibb része. Szakadó eső és tök egyenes sztráda Berlinbe. Megálltunk egy bivalyerős kávéra Gábornak, kb. ennyi izgalom történt. Már itt feltűnt, hogy nem annyira beszélik az itteniek az angolt.
    Németország fővárosába érve béna internetes térkép alapján próbáltunk odatalálni a klubhoz órákon keresztül, kifogyni készülő tankkal persze. Aztán útba igazított egy kedves helyi ember, de a végén a klub utcájában patthelyzetbe kerültünk. Egy nő a kérdésemre konkrétan elkezdett hadoválni, még az utcát is eltagadta. Addigra szerencsére Kölniék már rég odaértek és betereltek minket a klubhoz, ami egy tömbház mögötti raktárszerű épületben kapott helyet. Ez így viccesen hangzik, de végtelenül profi volt az egész és semmi nem hallatszott ki a zenéből a belső térre.
    Ekkor még csak dél volt - és a helyi recepciós buxa elhajtott minket azzal, hogy 4-ig ne jöjjünk vissza -, úgyhogy páran vállalkoztunk arra, hogy tegyünk egy sétát a környéken. Sajnos durván esett az eső és lehetett vagy 10 fok, meg a negyed sem volt valami izgalmas hely, de azért ettük egy brutál bureket (imádtuk), megnéztük a helyi Rossmant (tök ugyanazok a cuccok, mint otthon). Viszont még mindig jobb volt mennyi egy kört, mint ülni a buszban:)
    A K17 a weblap alapján Berlin vezető klubja, szuper szállással (Dark Hostel). Azért a helyszíni bejárás ennél kissé árnyaltabb képet mutat. Plö az A38 Hajó szintjét egészen biztosan nem éri el, valahol a Kulti és a Dürer szintjén billeg, bár valahogy hidegebb hely. A szállás meg sima kolesz szint, sehol nincsenek koporsók, pókhálók kifeszítve vagy feketére festett falak, amit egy ilyen vámpírszagú helytől vártam volna. Persze az étel-ital ellátás messze a honi szint felett van. Szendvicsek, sörök, vizek, kv. A beállás profin megy, volt értelme idejönni 3-ra. A hang és a fény is elég jó.
    Az előbanda Vice-on mindenki megdöbbent. Tinédzser kölkök úgy nyomják a Haunted féle groove thrash-t, hogy leesett az állunk. A dobosuk eszelősen játszik. Végtelenül laza, pontos és ízes. Az a kölök még sokra viszi. Amúgy fejre tiszta Scheer Viktor. A banda meg éppen feloszlott, de a Wacken Fesztiválra hirdetett tehetségkutatón az első 3 banda között végeztek, úgyhogy folytatták a dolgot. A másik banda (Crack O’ Dawn) énekes magyar származású, de csak pár szót tud magyarul. A banda amúgy stúdióban sokkal jobb, mint élőben. Itt valahogy olyan darabos az egész dolog. Beállások után, este még bedobjuk a vacsit, ami parádés. Egy hatalmas fasírt, meg persze finom vega kaja. Balázska mondta, h múltkor is ez volt. Úgy látszik ez a hely specialitása, mindegy megettük mind. Még most is összefut a nyál a számban tőle.
    A 8-as kezdésre bejön 20-30 ember, főleg a Vice-ra, nincs valami nagy pörgés. A merchnél szinte senki, pedig őrületesen kipakoltunk. Lemegy a WMD, majd Cada is különösebb para nélkül. Szerintem jól szólnak a bandáink, meg úgy mindenki, de öröm nincsen. Végül összesen 43 ember vesz jegyet, gázsi nincsen, mivel 416 euronál állt volna meg a buli nullán. Onnan meg eléggé messze voltunk...szerencsére a főnök jó arc, a szállásra távozás előtt (ami a teremtől kb. fél perc, mivel ugyanabban az épületcsoportban van, a negyedik emeleten) még felküld pár rekesz sört meg ezt-azt. Mivel a cuccot ott lehet hagyni a koncertteremben, elég másnap kipakolni, ezért fél 1-re már a szálláson van majdnem az egész banda. Én még viszkizek meg ügyintézek a főnökkel, aki kifejezetten kedves a deficites buli ellenére is. Mire felérik már partyüzemmódba kapcsolt a csapat. Szerencsére a Vice-k gondoskodtak arról, hogy az absztinens barátok is jól érezzék magukat. Persze idővel előkerülnek a házi itókák, elvégre 2 szülinapot ünnepelünk és egy gyermekszületést. Sok koccintás megy, de különösebb üvöltés nincsen, inkább megy a sztorizás, röhögés, oltások. A csúcspont mindenestre az, amikor Kálmi és Zolika konzerv makarónit esznek. Egy hamutálból.
    A buli vége az, hogy 4-kor én és Zolika Lost Prophetset hallgatunk a mobilján és közben részegen énekelünk.

    május 7.

    Másnap reggel 10-es kelés és deles indulás volt tervbe véve némi városnézéssel feldobva. Az indulással minden okés is volt. A cuccolást is sikerült a leggyosabban megoldani a klub bejáratán keresztül, ahol még gyorsabb volt, mint a rendes pakolós ajtón. A városnézés kissé bénára sikerült. Megálltunk a Brandenburgi kapunál, de mindenki szétszéledt, így rendes csoportkép nem is készült. Imivel furcsálltuk, hogy 10 év alatt mennyire beépült a placc. Mikor 2000-ben S&M Metallica-n voltunk, akkor sokkal üresebb volt az egész, most meg a kaputól 5 méterre az angol meg a jenki nagykövetség. A kaputól, amúgy 500 méterre egy lakópark is volt. Azért nekem kissé hányingerem lett a zsúfoltságtól. Viszont szép volt az emlékmű labirintus. Mivel annyira profik voltunk, hogy nem vittünk térképet, ezért Berlinből kifelé rossza irányba indultunk. Korrigálva hibánkat, gyorsan beszereztük az atlaszt és onnan már sima út vezetett Wolfsburgba. Körmiék hamarabb léptek, és mi el is tévedtünk, de alig előttünk értek oda, úgy 4 óra felé. Amúgy a város bejáratánál egy kúton tökéletes angolsággal igazítottak útba minket. Hiába ez már az NSZK. Wolfsburg amúgy VW otthona, itt a központja vagy mi. Itt található az autócity is, ami tervbe volt véve, mint néznivaló, de nem lett belőle semmi. Persze a város kapujáig autópálya. Wolfsburg amúgy fiatal város, látszott is rajta. Tök nyugi mindenhol, a közparkban nyuszik és vadlibák szaladgáltak, a városban pedig sehol sem voltak a kilengés jelei. Nem is értettük, hogy ilyen helyen mi ellen lehet lázadni.
    A Jugendhaus Ost igazi punk rock klub. Olyan, amiben minden hétvégén szívesen lóg az ember és legszebb kamaszkori emlékei ide kötik. A földszintes épületben voltak próbatermek, a koncertterem, klubszobák, amik szállássá alakultak át a részünkre. Mindenhol graffitik, kedves mosolygós emberek, sörök. A kaja valami vega lecsó volt. Egyszer meg lehetett enni. Kaptunk egy vagon sört mellé, és semmi egyebet. Mindegy elvoltunk így is mint a befőtt. Kirándultunk a városban egyet. A bulira amúgy 130-an váltottak jegyet, főleg tinik és az első, legszarabb bandára jöttek be legtöbben. A dobost a szülei hozták, a milla körüli dobjával együtt. Sajnos játszani nem tudott a 11 éves kissrác, de még belejöhet. A másik banda is rossz volt, és ott is gigadrága cuccok voltak a színpadon. A másik kettő is az volt. Ja, azok mi voltunk...
    A Watch My Dyingot eléggé leszarták az emberek, kb. 30-an nézték őket és pár részeg Cada rajongó pogózott a számokra. A gitárcucc is szétesett, meg a basszus URH. Az est legjelentősebb eseménye az volt, hogy nem a bandát tapsolták vissza, hanem dobszólót kértek ráadásnak. Dávid ki is elégítette a népek vágyát. Ilyen sem volt még. Balázskáékat sokkal többen nézték, ez látszott a merchen is. Ismerték a szövegeket, ment a pogó, meg az éneklés. Jó koncertet adtak. Imivel meg Dáviddal elmentünk megnézni a helyi burek felhozatalt, és meg is csíptük a turné legnagyobbját. Mire visszaértünk már javában állt a bál. Főleg a technikus G volt elemében. (Hajnalban sokat is járt ki a kertbe:) A pultnál ment a pálinkázás, meg az üvöltés nagy erőkkel, de ebben most nem volt kedvem részt venni.
    Volt némi hiszti azon, h nemcsak a 2 banda, hanem a szervező x haverja is ott aludt. El is lopták Joci verőit. Gratula.
    Én viszonylag korán lefeküdtem. A zuhany kimaradt, de nem hiányzott.

    május 8.

    Másnap újra 10 körül keltünk. Alapvetően jó alvó vagyok, de nem tudok, úgy jót durmolni, ha körülöttem 6-7 ember matat. Amúgy nagyon aranyosan aludt a Kálmi-Bali-Zolika hármas. Mivel két alvózsákjuk volt, ezért kissé összebújtak. Bali nagy cepe teste mellett úgy nézett ki Z, mint a kiscsibe a kotlóshoz bújva. Balikához meg Kálmi bújt hozzá. Próbáltam elvonulni gépezni, de nem ment, mert hamarosan mindenki megindult. A szervező srác jó fej módon hozott nekünk reggelit, amit mindenki hálásan fogyasztott el. Alapvetően nem voltunk, annyira kényeztetve, mint Berlinben, de nagyon rendes volt a helyi brigád. A következő, utolsó állomás sem volt messze, úgyhogy nem kapkodtunk. Dél körül léptünk Korbach felé. Búcsúképpen nagy pacsizás, vigyorgás, póló osztogatás. Nyugis volt az út, annyi fontos dolog történt, hogy Gaobr ünnepélyes keretek között átadott Balikának - , mint a turné legkeményebb arcának - egy Destruction cédét az egyik kúton. A vége felé megálltunk konzervebédelni. Aztán ránk szóltak, hogy hol vagyunk. Mint kiderült Körmivel nem egyeztettük az érkezési időt és nem tudta, h 3-ra kell menni, én meg nem akartam erőlködni a pontossággal, hisz profi manager vagyok:) A bölcsek persze nem ettek junk kaját, és milyen jól tették, hiszen a mini turné legkirályabb vendéglátása fogadott Korbach-ban. DDays szintű Chilis bab, szendvicsek, vega kaja, sörök. Csendesen jegyzem meg, hogy Balika a háromnapos pörgés után eddigre már eléggé leeresztett. Nem bírta a strapát a molett bajtársunk, pedig kínálgattuk minden jóval. A helyszín viszont nem töltött el örömmel minket. Egy diszkó jellegű klub volt kibérelve nekünk, míg a szervező csaj nem tudott angolul és eléggé bénának tűnt. A hangosító nem hozott monitorládákat, így azokért el kellett menni, ennyit a hangról. Kérdeztük a szervezőt, a tolmácsán keresztül, hogy mennyi embert vár. 600-at mondott, amin kissé mosolyogtunk. Körmi mondta, hogy jó ha 100-an lesznek. Azt mondta a Főni, hogy ezen a helyen nem annyira ismerik őket, úgyhogy nem is érti, hogy miért nem a haveri társaság 70 kilométere lévő területén van a buli. Persze a végén lett is vagy 30 fizető, mondjuk bent volt még vagy 20 haver, úgyhogy nem volt akkora a dráma az ügy, ráadásul a WMD a kanyar legjobb buliját adta itt, annak ellenére, hogy Sanyi már elő sem vette a saját cuccát, a tegnapi para után. De előtte még ejtenék szót a két előbandáról, a Destination Chaos amolyan német MWS volt. Kedves arcok jellegzetes crossover metallal, csak gyengébb dalokkal mint Both Bandiék. A Gymir old school black metalt nyomott, de valami rettenet királyul. Nem voltak a világ legjobb zenészei, de teljesen jól átjött a banda üzenete. Több dalt megnéztünk tőlük Sanyival. Aztán jött a WMD. Szerencsére G összetolta a cuccot, úgyhogy egész jól szólt a csapat. A fényes arcok is tök jól csinálták a melót, még a discogömböt is benyomták a kedvemért, úgyhogy Sanyi örülhetett. Az emberek is egész jól levették a WMD-t, végre adtunk el CD-ket, úgyhogy volt értelme kicipelni a nagy kék dobozokat:)
    A Cadaveres is komoly bulit adott, a végén még vokálozni is felmentem. De őrjöngtek az emberek mindenhol, majdnem szétesett a ház. Ment is a nagy vigyorgás mindenfelé a műsor után. A jó koncert eredménye később a merch pultnál is mérhető volt. Rendesen rámentek az arcok a butikra. Körmi csak győzte pörgetni az eurós lepedőket:)
    A buli után ment a pénzezés, ami kicsit nehézkes volt, lévén a kevés ember, úgyhogy nem is kaptunk sokat, de hát ez van, ha százalékos a buli. Az eredeti terv szerint Kölni haverjainál aludtunk volna, hogy onnan induljunk reggel 8-kor, de messze is laktak, meg be is szartunk, hogy nagyon be kell rúgni, úgyhogy végül lemondtuk a potya alvást. Mondjuk Körmi spanok teljesen le voltak törve a kevés ember miatt, és a végén még előttünk elhúztak, lehet nem is lett volna akkora party...Ehelyett végül Imi nekiállt vezetni, de kb. 2 óra után kidőlt és az autópálya szélén aludtunk pár órát, amíg kipihente magát nagyjából. Aztán pár óra vezetés után jött Sanyi, majd mivel addigra kijózanodtam (azért Balika nélkül is lecsúszott pár ital) levezettem Bécsig, majd Imi vitorlázott haza. Nem is volt baj, hogy egyből hazajöttünk, mert így is este 8-ra érkeztem haza. Vicces volt amúgy a hazamenetel, már mindenki azt várta, hogy végre a családjával, a szeretteivel legyen. Tiszta puding brigád vagyunk. Viszont rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak, úgyhogy a nyári fesztiválokon egy a korábbinál sokkal vadabb, súlyosabb WMD-vel fogtok találkozni…

    A turné a Cadaveres szemszögéből elolvasható a cadaveres.hu-n.

    Kovács Péter



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?