• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    Fesztergom memoár

    2008. Június 25. 13:05

    Kedves Gyerekek, Tisztelt Ünneplő Tömeg,

    a múlt csütörtökön szokásos nyárindító Fesztergomon jártunk.
    Ez a fesztivál mindig jelzi, hogy hamarosan eljön az az időszak, amikor rövidnadrágban ülhetek a turnébuszban, amikor a koncertek kezdetekor néha világos van, és amikor eredményesen majszolhatom a nosztalgia ragadós sütijét, ami jellegzetesen a korán cinikussá lett, kiöregedett iszapszemű rokkerek kedvenc csemegéje.

    Ilyenkor derengenek fel a korábbi évek emlékfoszlányai, legalábbis amelyeket a kérdéses időszakban hatványozódott alkoholfogyasztás még nem tűntetett el - az első Fesztergom, amire Petivel együtt mentünk a Kék Villámmal, az út teljes hosszában bömböltetve a Gorefest Soul Survivor lemezét, a megismerkedésemet az Empyema és az Angelus zenekarok tagjaival, majd pár órával később némi illegális ajzószer elfogyasztása után a sírva röhögés Kokó "Kráter-pólós" poénján.

    Egy évvel később szintén egy utóbb legendássá érett fesztivál következett, csütörtökön beugrottam az Empyemába egy koncertre, szombaton meg két bulit nyomott a WMD, a buli után közvetlenül indultunk Salgótarjánba. A köztes időt "visszafogott" mulatással töltöttük, felejthetetlen volt például a karaoké-sátor, ahol Imivel fennhangon mikrofont követeltünk mindhiába, majd rájöttünk, hogy teljesen fölösleges, mert alaphelyzetben is képesek vagyunk túlüvölteni az Afrikát. Szintén emlékezetes volt az a jelenet, amikor hajnalban egy gázspray segítségével beszéltek le kedves barátaim a vezetésről.
    Az emlékek csak úgy törnek a felszínre…Egyszer majd azt is elmesélem nektek, kedves gyerekek, hogy Imi miért tanult meg aznap este körülbelül három másodperc leforgása alatt arabul?

    Tavaly a változatosság kedvéért az Angelus koncertjébe rondítottam bele a sajátunk mellett, amiből a legemlékezetesebb talán a vihar és az azt követő sártenger volt. A térdig érő bakancsomat szerencsére felvettem, de töredelmesen bevallom, csak két hónap múlva szántam rá magam, hogy lekaparjam a sarat, annyi volt rajta.

    Szóval ilyenkor az ember a zsigereiben érzi, hogy nagyjából augusztus 20-ig nem fog unatkozni. De amikor másfél óra alatt átvánszorogtunk jól szervezett, minden utat egyszerre lezáró és felújító fővárosunkon, finoman szólva nem ez járt a fejünkben.
    A gépjárműben Kolos (Dénes), Dávid (Mardel)
    Évi (Samantha), valamint jómagam (Kálmán) tartózkodtunk, és az Árpád hídra feljutást megelőző mintegy negyven perces várakozás után már azon gondolkodtunk, hogy vajon hány órakor léphet majd színpadra az Angelus, ha nem érünk oda kezdésre? Olyan hajnali négyre tippeltünk, azaz a koncertezés örömének türkizkék horizontját aggodalom-felhők sötétítették el.

    Szerencsére Dobogókő felé tudtunk rövidíteni, úgyhogy kb. egy órás késéssel megérkeztünk a tetthelyre. Koliék gyorsan beálltak, én meg elmentem sörért, mert az mindig kellhet.
    A sátor akusztikájának köszönhetően senki sem szólt igazán tökéletesen aznap, ez van, amikor a vihar nem zavar be mindenkit a koncertre, és röpködnek a hangok a sátortető alatt összevissza. Kolos cinkúpját még a Toi-Toi-ban is hallottam. Mindenesetre a jányok ismét megtették, amit megkövetelt a haza, a nekem küldött nótát pedig ezúton is köszönöm.

    Ezután betarthattam legutóbbi ígéretemet is - most sokkal jobban sikerült megfigyelni a 1KillEmbrace ténykedését, egyre jobban tetszik a produkció, a lemezt is meg kellene már hallgatni, hogy ismerősek legyenek a számok úgy igazán. Nekem mondjuk hiányzik egy második gitár, de ez nem befolyásolta a hangulatot és a műélvezetet sem.
    Közben megérkezett Gaobr és a kiscsaládja részirül, illetve Sanyi és Nadiho is. Beszélgettünk kicsit, különböző "jelentéktelen" témákról, mint pl. az új lemez, de hamarosan pakolni kellett, hogy időben elkezdhessük a bulit.

    Nem tudom, mit lehetne még elmondani, a koncertről, semmi különös nem történt, bár a gitáralapokat jobban vissza kellett fogni a számomra ideálisnál – a hallásom római katolikus, mint az köztudott. A közönség létszáma a tavalyi évhez képest kissé megcsappant, de minden zenekar köcsög, aki ezzel foglalkozik, úgyhogy mi sem tettük. Eljátszottunk minden mostanában műsoron lévő nótát, de sajnos a meglepetés, amire készültünk
    – azért sem mondom el – egyes tagok (pl.én) trehánysága és/vagy beszarisága miatt meghiúsult. Majd legközelebb!
    Ez a buli a tipikus esete volt annak, amikor azt mondjuk utána, hogy "közepesnek elment", azaz minden a helyén volt, nem rontottunk el semmit, a közönség és a hangulat is rendben, de igazi egetverően szenzáció sem történt. Utána meg gyorsan húzás haza, tekintettel arra, hogy péntek még munkanapnak számít errefelé.

    Ennyit mára, kedves gyerekek. Jövő héten szombaton találkozunk Ásotthalmon, aki eljön, azzal mindenképpen.

    Ma este Paradise Lost koncert lesz a ZP-ben kéccáz forintért, akinek van kedve, gurítsa oda az alvázát, biztosan jó lesz, akik meg otthon meresztik a seggüket, mert lusták, vagy túl messze laknak, azok szurkoljanak a török csapatnak! Ma este nem ők az esélyesek sajnos.

    Legközelebb ismét jelentkezünk! Mert – mint tudjuk - addig élünk, amíg meg nem halunk! Előbb vagy utóbb. A budink próbája az evés. Hallgassatok ti is Dobó Blues Bandet, különös tekintettel a Félholdfény-szonátára. És jegyezzétek meg, fiatal mindenki lehet, de öreg nem. Köszönöm a figyelmet.

    Utóirat: Tegnap új zenekart alapítottam, a neve Grizzly Géza és a Mézesbödönök. Egyelőre én vagyok benne, a stílus neobarokk gótikus méhész folk. Várom a további tagok jelentkezését! Első lemezünk címe Méz of torment lesz, a Mahasszal már le is zsíroztuk a tuti aranylemezt világzene kategóriában.
    A koncerteken mézesbödönöket dobálok majd a közönségbe, ezáltal biztosítva azt, hogy a refrénjeink beleragadjanak a közönség fülébe, és milliomos legyek a jogdíjakból. Ez ám a karrier, nem igaz?



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?