• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    "Adtál szart, adj hozzá kanalat is!"

    Tudom mit tettél múlt szombaton...

    2008. Január 28. 11:57

    Hétvégén Moholon járt a banda, és mivel a koncert után többen is kérték, ezért ismét jelentkezik a turnénapló rovat, a "Mindent a közönségért!" – elvhez idom(talan)ulva!

    Többen kérdezték már, hogy mostanában miért nem írtam?
    Rengeteg magyarázattal szolgálhatnék, de a legfontosabb, hogy nem nagyon akartam minden buliról ugyanazokat leírni, és az utóbbi időben nem volt olyan koncert, ami különösebben kirívó lett volna bármilyen szempontból. Ezt persze jó értelemben mondom, és vannak/voltak kivételek is.

    Például még nyáron a Meshuggah előtti koncert.
    Az egyik legnagyobb élmény volt az életemben, gondolom mindenkinek az lenne a példaképei előtt játszani. Hozzáteszem, néhány kritikával ellentétben egy nagy lófaszt remegtünk a színpadon, mint valami kiskolások. Az, hogy a zabszem sem fért volna a seggünkbe, maximum annyit jelent, hogy minél jobban akartunk játszani, és nem azért nem mozogtunk annyit, mint általában, mert zavarban lettünk volna, hanem mert nem volt rá hely. Ennyit a belemagyarázásokról.

    Tehát a szombat.
    Érdekesen kezdődött a dolog, ugyanis az előző este egy elég komoly tivornyázásba torkollott, aminek következményeként kora délután még igencsak szólt a lakásban a Motörhead. Ezután pedig erőt vett rajtam az a féle fáradtság, ami nagyon könnyen rosszullétbe csaphat át. Aznaposságnak hívják egyébként. Emiatt aztán nem is nagyon volt kedvem beszélgetni, és elkövettem a lehető legnagyobb hibát, amit ilyenkor lehet – igen, elkezdtem My dying bride-ot hallgatni a fülesben. Na kész, ez rendesen be is tett a feelingnek. Annyira fos kedvem lett, hogy a ZFH – szekció (Gaobr, Mr. Garcia és jómagam) a szokásos nyerítve röhögés helyett néma csöndben töltötte az út nagy részét.

    Szerencsére később hátraült Sanyi, néhány jól időzített Hofi és Markos - Nádas idézettel, ami kimozdított a holtpontról. Időközben felmerült még egy zseniális ötlet, miszerint menjünk be fotózkodni egy koporsóboltba, de egyes konzervatív, kispolgári gondolkodású zenekartagok – pl. én – nem egyeztek bele.

    Mindezek ellenére igazán akkor kezdtem el ébredezni, amikor az Ashen Epitaph (üdv, srácok!) elővezetett egy Bolt Thrower nótát, akik nagy kedvenceim, és egyből neki is álltam vigyorogva zúzni.
    Ezek, és néhány gyógy-VBK elfogyasztása után már sokkal jobb kedvvel készültem a bulira.
    Pláne, mikor megláttam, hogy elég szépen meg is telt a hely.
    A lányok gyönyörűek, a fiúk keménykötésűek, naná! Nagy meglepetésemre még előttem is tekintélyes hölgykoszorú alakult ki, nem is gondoltam volna, hogy a lányok errefelé ennyire érdeklődnek a gitározás iránt. Vagy a Vajdaságban nem a tinibugyinedvesítő posztersrácok a menők, hanem a csúnya zenét játszó csúnya arcok, akik ráadásul mind tartós kapcsolatban élnek? Hát igen, vannak még rejtélyek a világon.

    Ezúttal tényleg kalandosan sikerült a koncert.
    Aranyszabály számomra, hogy minden koncertre indulás előtt ellenőrzöm a gitárokat, jól vannak – e beállítva, satöbbi. Ezt ezúttal is megtettem, viszont kicsit talán túl optimista voltam.
    A negyedik nótaként játszott Túladagolt idő elején már tudtam, hogy gáz van. Ezt a számot én szoktam kezdeni gitárral – ami a lemezen ugye szinti – és a klubban lévő melegnek köszönhetően az egyik húr teljesen elhangolódott.

    Természetesen ott lett volna a lehetőség, hogy egyből gitárt cseréljek, viszont akkor még nem tudtam, hogy húr tényleg annyira elmászott, hogy azt a finomhangolóval nem is lehetett korrigálni. A szerelés meg ilyenkor nem ér semmit, mert egyrészt legalább tíz percig tart, másrészt meg folyamatosan újra kellett volna hangolni, ami végképp megölte volna a bulit. Viszont közben kezdődött a következő szám. Erre mondják azt a miskolci barátaim, hogy cumi van.

    Aki nem volt még hasonló helyzetben, az nem is sejtheti, hogy milyen szar dolog évek óta játszott nótákat egy csapásra más hangolásban játszani. Pl. egy olyan számot, mint az Eredeti testforma, úgymond séróból nyomja az egész banda, tehát jön minden magától, nem kell figyelni, és lehet pörgetni a rőzsét, meg ökörködni.

    Ezzel szemben megosztom veletek, hogy mit gondoltam akkor: "Jézusom, akkor most hogy a faszba játsszam a kiállást? Biztos be fogok égni. Akkor tényleg úgy kell majd lefogni azt a rohadt akkordot, ahogy én gondolom? Istenem, ezek azt fogják hinni, hogy berúgtam, pedig egyáltalán nem vagyok részeg. Hát ki fognak rúgni…Basszameg! Jön a kiállás. Tuti elbaszom…Ööööö…na, hát ez az első rész még kicsit bizonytalanra sikerült, de nem hamis, így van, valóban azt kell játszani, amit kigondoltam. Hát igen, innen szép győzni! Profi vagyok. Hiába, több, mint tíz év gitározás azért megteszi a magáét. Isten vagyok, valljuk be.
    A közönség szerintem észre sem vette. Hé, most meg mi a faszért nem játszanak? Ó bazdmeg, itt dobszóló jön, elfelejtettem. A kurva életbe! Ezt a szégyent!"

    Szóval ezek után feladtam a küzdelmet, mert még egy ilyen stresszhelyzetet nem bírtam volna ki infarktus (vagy infrastruktúra) nélkül, úgyhogy szépen hangszert cseréltem.
    A tanulság, hogy koncert előtt egy satus gitárt mindig bombabiztosan kell beállítani.

    A hangulat viszont egetverő volt, néha tényleg attól féltem, hogy valaki komolyan megsérül. A Vajdaságban tudnak ám zúzni az emberek, egy cimborának a Fényérzékeny közben még a dobszerkóba is sikerült beesnie. Dávid ettől függetlenül ledobolta a számot egy fél rifftől eltekintve, úgy, hogy közben folyamatosan vezényelte Gábort meg Petit, hogy mit hogyan igazítsanak vissza. Hogy a klasszikust idézzem, vannak, akik így csinálják! Az sem kevésbé vicces, hogy most is vennem kell majd néhány új kábelt, mert errefelé valahogy mindig elgörbülnek a jackek, nem is értem miért? És olyan sem fordult még elő velem gyakran, hogy játék közben nekem kell visszatennem a kontroll ládát a színpadra, mert a közönség pogozás közben lerángatja onnan.
    Bár a színpad nem volt túl magas, de ez akkor is teljesítmény.

    Amikor lejöttünk, mindenki hozzánk akart érni – ki kézzel, ki lábbal - úgyhogy a buli után még egy darabig ott maradtunk. Ennyi közös fotót még soha nem csináltak velünk egy este alatt, erre csak annyit mondhatok, kinek-kinek ízlése szerint.

    Hazafelé még kiolvastam a tenyeremet – mindig újra kell kezdenem, mert nincs rajta tartalomjegyzék – valamint két eszetlenül zseniális ötletünket is elővezettük Gáborral merchandise szempontjából. Ezeket meg is osztom veletek, a véleményeket, észrevételeket, valamint a további ötleteket a vendégkönyvbe várjuk!

    Ultimate WMD – gumicsizma!
    Vasbetétes fekete gumicsizma 36 -tól 47 és feles méretig (vontatóval), a talpán gravírozott Watch my dying logóval, illetve "Itt járt a WMD!" – felirattal. Ajánljuk tömegverekedésekre, megyei I.- es focimeccsekre és öltönyös állófogadásokra a trú arcoknak.
    Ára csak 4999,-Ft!

    "Nullaforintos" WMD – tanga akció, amíg a készlet tart!
    A króm mintás tangákat a Stagediving fesztiválon ingyen adjuk minden olyan lánynak, aki hajlandó a színpadon átcserélni azt!
    A jelentkezéseket "Botkormányos kettő" jeligére várjuk a szerkesztőségbe!

    Viszlát és kösz a falakat!
    Pink Flojd elvtárs



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?