• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    Összefoglaló Vol. 1.

    2007. Február 5. 16:08

    Hosszú hallgatás után…szóval jelentős lépés előtt állok, de még nem döntöttem el, hogy ez a végleges delírium lesz-e, netán beállok rendőrnek. Természetesen várom az ötleteket a kedves olvasóktól, hiszen – mint arra a legutóbbi esztergomi koncert előtt rájöttem – valójában eddigi életemben eddig minden gondolatomat és tettemet loptam. A lista amúgy elég patinás nevekből áll, szerepel rajta Bud Spencer, Erik Rutan, Pat O’Brien, vagy Dredd bíró többek között. Végre megtaláltam a helyemet a világban, mint a történelem első copy/paste személyisége. A jövőben tehát még többet fogok lopni nagy elődeimtől, de előbb még pótolnom kell egy régi tartozást, nevezetesen a méltatlanul (vagy hála istennek, a megfelelőt húzzátok alá…) hanyagolt turnénapló-rovat frissítését. Hát akkor Béláim, elő a csákányokkal, essünk neki!

    Hosszú hallgatás után…szóval jelentős lépés előtt állok, de még nem döntöttem el, hogy ez a végleges delírium lesz-e, netán beállok rendőrnek. Természetesen várom az ötleteket a kedves olvasóktól, hiszen – mint arra a legutóbbi esztergomi koncert előtt rájöttem – valójában eddigi életemben minden gondolatomat és tettemet loptam. A lista amúgy elég patinás nevekből áll, szerepel rajta Bud Spencer, Erik Rutan, Pat O’Brien, vagy Dredd bíró többek között. Végre megtaláltam a helyemet a világban, mint a történelem első copy/paste személyisége. A jövőben tehát még többet fogok lopni nagy elődeimtől, de előbb még pótolnom kell egy régi tartozást, nevezetesen a méltatlanul (vagy hála istennek, a megfelelőt húzzátok alá…) hanyagolt turnénapló-rovat frissítését. Hát akkor Béláim, elő a csákányokkal, essünk neki!

    Mivel számos beszámolóval tartozom, ezért a körmérkőzések közvetítése helyett most egy gólösszefoglalót kaptok dátumok szerint.


    2006. november 11., szombat, Esztergom,
    Molothow

    Ez volt a hazai pályás lemezbemutató buli, a Septic, az Amadea és a Perishing Mankind társaságában, egyben az eddigi nézőcsúcsunk is a helyen, kb. 300 fizető nézővel plusz a csókos különítmény. Örültünk, a CD-k szépen fogytak, már láttam is magam előtt az új Ferrarimat, később kettőt. Septicék nagyon jó bulit toltak aznap és a Perishing Mankind is ütött, őket már az öltözőből néztem, mivel néhány sör társaságában bevonultam melegíteni, ezt mindenki úgy érti, ahogy akarja.
    A koncert maga nagyon hangulatos volt, emlékeim szerint jól is játszottunk, bár A tegező kicsit tájfutó verzióban szerepelt. A szerintem elég hosszú műsor – öt új számot toltunk - és a teremben tapasztalható hering-effektus eléggé lekaszálta a szimpatizánsokat, úgyhogy a ráadás után hipergyorsan örült ki a Molothow. Persze a kemény csávók – meg akik annak mutatják magukat, pl. én – maradtak még poharazgatni. Imi és Ádám távirányítós autóval játszottak, a sorok írója pedig Dracula márkájú vörösbort ivott az auróban. Trú vagyok, ha már más nem.

    Végeredményben nagyon jó buli volt, szélesen vigyorogva aludtam el hajnalban...


    2006. November 18., Szombat, Budapest
    III. Stagediving Fesztivál

    …amikor következett az újabb lemezbemutató. Az odaérkezés körülményeimről visszatekintve már fogalmam sincs, az biztos, hogy backline-ügyek miatt elég hamar lefékeztünk a Kulti előtt.
    Az Angelus kezdte a műsort, kiegészülve ezúttal Kolossal a Playback-ből. Dörrent a cucc, és bár néhány pontatlanság miatt
    a jányok később szomorkodtak, szerintem teljesen vállalható,
    korrekt buli volt. Utána a sógorok kezdtek, a Bloodfeast Ausztriából, akik ilyen black/death metalt nyomtak, amit nekem papíron szeretnem kéne, de valahogy nem tudtak megfogni, ki is mentem a büfébe rocksztárt játszani sálban meg napszemüvegben. Utánuk a Replika betonozott, őket zsenge
    ifjúságom alatt nagyon szerettem, és annak ellenére, hogy már egy ideje nem követem őket, nagyon tetszett, amit láttam. Közben Cadaveres Balival beszélgettünk az élet nagy dolgairól, vettem pólót meg CD-t ( a "csak nekem" akcióért hatalmas köszönet ezúton is), aztán hamarosan ők következtek. A lemez nagyon bejött nálam azóta, de ezúttal sajnos csak hátulról néztem Körmi parancsnokékat, mi is hangoltunk időközben.

    Az intro a Háttal álmodó volt most is, a közönség végig énekelte (ahogy előző este Esztergomban).
    A WMD zord metalharcosai el is érzékenyültek egy pillanatra ennyi kedvességtől és szeretettől, nézegettünk is egymásra, hogy "bakker, hát ezt nem hiszem el…" De nem volt mese, mert jött a Klausztrofónia, és már höröghettem is a mikrofonba, hogy "Süss fel nap…" Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a tavalyi év legjobb koncertje volt ez számomra (az A38 mellett, de arról majd később), jól hallottunk mindent, nem is "improvizáltunk" sokat, és nem lehet elfelejteni azt az érzést, amikor az első sorban Banán, LaMagra Gábor, meg egy rakás ismerős és ismeretlen üvölti az arcodba a szövegeket, nóták közben meg megkérdezik, hogy kérek-e sört. Most, hogy ezeket írom, már sokkal kevésbé nyomasztanak a hétköznapi szarságok, hogy este takarítanom kéne, meg hogy vissza kéne már fogni a cigi és alkohol fogyasztását. Lelkem megacélosodik, szám kaján vigyorra görbül, és máris kedvem van ahhoz hogy megint írjak valami nótát erről a nagy "K" betűs életről. Köszönöm nektek az egész zenekar nevében is, remélem, mi is valami hasonlót jelentünk számotokra!

    (A trúblackerektől elnézést a szentimentális kitérőért, ígérem, ma este az egész kilencedik kerületet végiglocsolom disznóvérrel, és a Sodom Bombenhageljét üvöltözöm a mocskos divatember kispolgároknak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen értéktelen és üres életet élnek. Ahelyett, hogy a Sátánt dicsőítenék. Born for burning!!!!) Cadaveres Bali stílszerűen búvárkodott egyet, amiről a saját naplójában részletesen is beszámolt, mosolyogtam jóízűen.

    Utánunk a Wolverine Blues Brothers lépett a deszkákra, Drazsé bácsi az Out of hand alatt párszor leadta a mikrofont, úgyhogy kedvenc négybetűs szavamat (természetesen "love", ahogy a dal szövege is mondja) párszor legálisan elüvöltözthettem bónuszként. Utána tequila, sör, taxi, aztán a jól megérdemelt vidám vasárnap, amikor szintén nem emlékszem mi történt, de biztosan hülyeségeket csináltam, mint általában. Ez alól csak a gitározás a kivétel, bár a vélemények erről is megoszlanak.


    2006. November 25., Szombat, Sopron, Hangár

    Turnézáró buli, előtte némi tévelygés Sopronban, a klub környékén ugyanis útfelújítás volt méteres árkokkal és gödrökkel, de persze Imi nem szokott az ilyenektől megijedni, őt nem ilyen fából faragták. Az odaútról semmi nem rémlik, de a koncert előtt kaptunk Sepciéktől – róluk ezúttal lemaradtunk - egy üveg Jägert, amit "zenekari célból" felhasználásra hivatkozva végül Peti helyezett biztonságba. Úgy rémlik, szilveszterkor semmisítettük meg. Amadea hazai pályán, vannak is sokan rajtuk. Jól játszanak, meg kellene őket hallgatnom kicsit figyelmesebben egyszer. Az öltözőbe Dj Bedlam már útközben rendelt némi pizzát, kajálás közben gitárhangolás és hasonló hülyeségek, aztán kezdődött is a móka. Mivel az őszi körben többségében fain koncertek voltak, sok újdonságról itt nem tudok beszámolni, a szokásos jó hangulat uralkodott, viszont Soproni Ászokat még mindig nem lehet a helyen kapni. Amire emlékszem, hogy az egyik szóló közben kiléptem a kordonra pózolni egyet, meg hogy előzetesen összeírt műsor hiányában folyamatosan érdeklődni voltam kénytelen a zenésztársaimtól, hogy mi következik, és mivel nem azért vagyok a zenekarban, mert jól látok, vagy jól hallok, hanem ott vagyok velük mindig, hangosan vissza kellett kérdeznem néha, hogy "Mi jööön?". Meg lettem mosolyogva. De így szép az élet, ha már rövid (mint abban a bizonyos dalban a…Na ezt inkább hagyjuk!) legalább legyen vidám. Még szerencse, hogy megnőtt a ki Bernát!


    2006. December 8., Péntek, Debrecen, Replika Feszt, Lovarda

    Erről a koncertről elevenebb emlékeim vannak, talán mert fel is vettük. Pontban 21 óra 42 perckor érkeztünk a Lovarda elé, hogy létrejöhessen a WMD "Live in Debrecen" fedőnevű koncertanyaga. Viszont erről minket valaki elfelejtett minket értesíteni, szándékosan, teszem hozzá, szóval nem tudtunk semmit, csak hogy épp a Blind Myself játszik, aztán meg mi jövünk. Gergőék nagyon súlyosan nyomultak, meg kellene már vennem az új lemezt. Közben a színfalak között összefutottunk a Szeg legénységével (ezúton is csókoltatjuk őket), és feltűnt az Ektomorfból Farkas Zotya is, szóval mindenki ott volt, aki számított. Szerény személyem viszont arra nem számított, hogy elfelejti az Elsőbbségi egyik témáját, de erről később. Szóval bepakolunk, a Lovarda színpada elég nagy, Sanyi harminc méterre integetett, hogy "á helló!", viszont így legalább Gaobr nem akadt bele a gitárba libbentés közben, nem úgy mint tegnap a klipforgatáson. Kezdésnek egy Klausztrofónia, a cuccom párszor gerjedt, kipengetések közben babrálková amplifikácová. Amint sikerül úrrá lennem a problémákon, minden fain, Idomtalan, Sztereotip, megy a músor, semmi gond. Aztán jött Elsőbbségi… kedvenc koncertnótám, minden alkalommal alig várom, hogy végre belecsapjunk, hiszen jó kemény, semmi sablon (Sanyi ötször írta át), lehet benne virgázni jókat, ami a magamfajta szólóbuziknak ugye külön élmény, és persze mikor rontottam el? Stimmel. A nóta egyik részét teljesen elfelejtettem, ami először még annyira nem volt feltűnő, de a második kör előtt (akkor kétszer annyi van belőle) már előre attól fostam a hajam mögött, hogy te úristen, hát hogy van ez? Nem jutott eszembe, úgyhogy kb. a riff felétől elkezdtem kamuzni, várva a (meg)váltást. Szép volt, mondhatom. Persze utólag visszahallgatva annyira nem volt vészes, meg tudom, hogy általában ezek fel sem tűnnek senkinek, de kifejezetten el tudja rontani a kedvemet egy-egy ilyen epizód. Annyira ideges voltam, hogy még a következő számban is azon puffogtam magamban, hogy hogy lehetek ekkora balfasz. Az utolsó Carbon-ban Mányák Peti (Neochrome) barátunk erősítette az átkozott Coimbrákat, végeredményben minden fasza, jóleső fáradtság, stb. Az öltözőben Gaobr is bevallotta, hogy nem nyújtotta aznap élete formáját, meg is beszéltük, hogy még jó, hogy nem lett rögzítve a produkció. Ebben a pillanatban belépett az ajtón Manyi, és már messziről kiabált, hogy "Felvettem a bulit!" Egyből lehervadt a mosoly az arcunkról, de azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy nem baj, mert a kamerás felvételen annyira úgysem hallatszik ki, szóval nem gáz. Ezek után kedvenc énekesünkkel kimentünk az előtérbe, ahol Peti mintegy mellékesen közölte velünk, hogy amúgy az egész koncert sávonként megvan, két DVD-n kapjuk majd meg a jövő héten. Szerencsére pont akkor hívott meg Ynga pálinkázni minket, amit köszönettel elfogadtunk, meg pont arra járt Herr Akula a legendás Spatzen Jodler Sextett-ből, úgyhogy sikeresen eltereltük a gondolatainkat arról, hogy hamarosan meg kell magyaráznunk a bizonyítványt a zenekar precízebb tagjainak, csak hogy tudják, mire számítsanak a felvétel hallatán.
    A buszba beszállás után viszont azonnal bejelentettük kilépésünket a WMD-ből. Döntésünket a többiek nem fogadták el, és utólag mi is kicsit eltúlzottnak érezzük a dolgot, főleg amikor meghallgattuk a nyers verziót, de erről most többet nem mondhatok, államtitkok sorozatát lennék kénytelen feltárni ezzel. Szóval csak türelem, emberek!

    Mindenesetre ezután olyan jó kedvem kerekedett, hogy az első benzinkútnál vettem némi alkoholt, valamint egy öt nyelven íródott pornóújságot, amiből végre megtudtam, hogy mit is jelent az, hogy "Oma flickt am besten". Amikor reggel hazaértünk, azzal a jól eső érzéssel aludtam el, hogy lám, megint tanultam valami fontosat…

    Végezetül – klasszikusok kissé másképp rovatunk:

    "- A holnapi irodalmi est témája: Szerelem vagy halál. Örök dilemma…
    - De hol itt a dilemma? Inkább a…"

    A párbeszédet mindenki ízlése és vérmérséklete szerint befejezheti! Az én javaslatom a sör. Holnap ismét jelentkezik hiánypótló rovatunk. A következő találkozásunkig vigyázzanak magukra és egymásra!

    Jerry Swinger



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?