• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    True hungarian love metal

    Randy Watson megmutatja

    2006. November 29. 10:26

    Megint kezdi, megint kezdi… Akárhányszor a boxról kezdek beszélni ennek a fehér pofának rá kell zendítenie a Watch my dying dicshimnuszára! Elmondok neked egy dolgot egyszer és mindenkorra…a Watch my dying nem rossz, de Joe Louis-hoz képest egy léégyszar!

    Jó reggelt szomszédaim! (Bazdmeg te barom…) Annyira régen nem írtam turnénaplót, hogy az arcom még a tarlónál is jobban ég, de mivel vasárnap ismét sikerült kissé túlságosan jól éreznem magamat, raádásul eléggé másnaposan is jöttem dolgozni, gyorsan tekintsük is át a Szexi csokoládé együttes utóbbi pár koncertjét. Legalábbis amire még emlékszem. Na hajrá!

    Volt ugye november első hétvégéjén két koncert, Miskolcon meg Balmazújvárosban. Miskolcra mindig is lutri volt koncertet szervezni, és ez most is beigazolódott, amellett, hogy maga a koncert nem volt rossz. Mivel elég régóta nem jártam otthon, a koncert előtti napokra szabadságot vettem ki, hogy kicsit imádott szülővárosomban lehessek, meg tudjak próbálni a Lenin Kolbászati Művek Love Band zenekarral (Nervekiller) mert Miskolcon a borsodi bunkók triumvirátusa is emelte az általánosan magas színvonalat.

    Kb. fél hét körül értem a tett színhelyére, előtte bevásároltam a szomszédos boltban, aztán vártam. Hamarosan betoppant Sanya és Rob, megérkeztek Black Feverék is. Septicék autópara miatt nem tudtak jönni, helyettük az utolsó pillanatban ugrott be a Noise Machine Nyíregyházáról.

    Általában a hideg ráz minden énekesnős zenekartól – a dallamokat és az érzelmeket amúgy is be kell tiltani, mindkettő divatemberség - de őket kifejezetten jól esett hallgatni, igényesen összerakott nóták, jól eljátszva, szóval teljesen jó volt, remélem még találkozunk. "Én százalékba vagyok, megvan a számításom…" Utánuk a Noise Machine viharzott a színpadra, nekik ezúton is köszönet, aznap még volt egy bulijuk de így is vállalták a beugrást (trúság). Nem tököltek sokat, jól lezúztak mindenkit, ahogy kell, én meg közben ingattam a fejemet, hogy öreg vagyok már ehhez az egészhez, de mindegy. 30 éves korban szép halál lesz a végelgyengülés.

    Időközben megérkeztek befutott a Van Der Bosch parancsnok és vérebei együttes is, egy kiadós eltévedés után, amiért kénytelen voltam őket "balfaszok" jelzővel illetni. Szerencsére nem sértődtek meg, úgyhogy hamarosan felpakoltuk a cuccot a színpadra, ahol kisvártatva elkezdődött a Handsome Love Boys Trio koncertje. Azt biztosan mindenki tudja, hogy míg a Watch my dyingban a dallamok és a lírai pillanatok iránti fogékonyságomat élem ki, addig a Nervekillerben érzelmes, szép szerelmesdalok és power balladák komponálásával foglalkozom. Dalainkat egyszerre jellemzik azon légies hárfabetétek, amelyeket Mester Róbert művészúr (korábban a Romantikus Nyári Naplemente nevű csapatban játszott) lágy seprűzéssel és egzotikus ütőhangszerekkel kísér, illetve meg kell még említenünk Gáti Sándor nagybőgőst (ex-Mályvaszín Tengerpart), aki finoman áttetsző mély basszusfutamokat szolgáltat az érzelmi mondanivalóhoz. Jómagam selymes baritonomon rebegem el dalainkat, melyek – természetesen – érzelmes témákat járnak körül. Néhány dalcím ízelítőül: Plüssmackómról mindig te jutsz eszembe, Ámor nyila eltalált és nálad volt az íj, Annyira hiányzol, pedig most léptél ki az ajtón, Szerelemre nincsen gyógyír, és a többi. Annyira szép volt, Istenem…
    A közönség táncra perdült, több pár ajka egybeforrt, komolyan úgy éreztem, hogy virágok nyílnak a szívemben! És így is lett, azóta jázminillatút fi..ööö…szellentek. Köszönöm nektek, szeretlek titeket.

    A Hét liter Nyál után máris gyorsan lezuhanyoztam (tisztaság fél egészség) egy dezodorral, de pár perc múlva ismét a színpadon voltam, hiszen kezdett másik romantikus popcsapatom, a Bocs my darling, amelynek zenei koncepciója a papucsférjek élete, és nemrég jelent meg a "Nekem is jó volt?" című lemezünk, rajta 11 érzelmes slágerrel, néhányat idéznék: Szeretnék neked venni még egy cipőt, Feminista férfi vagyok, Menj el bulizni nyugodtan, addig kitakarítok, A nők a teremtés koronái és hasonlók. Természetesen nagy sikert arattunk, már a koncert alatt mindenki hozzánk akart érni, ki kézzel, ki lábbal.

    A zenekar gyönyörűen játszott. Satandor mestere a lantnak, ezt ezúttal is bizonyította, Gaobr érzékeny orgánumán tolmácsolta verseit, a dalok között pedig Danielle Steel idézetekkel szórakoztatott mindenkit. Imi a szerelem öt húrjával ríkatta meg a lányokat, Zoli pedig a legmegbízhatóbb ütős. Minden koncerten ugyanaz az elegancia, ugyanaz a stílus. Én annyira nagy sztárnak éreztem magam, hogy azóta napszemüvegben nézek tükörbe. Persze ezzel a többiek is így vannak, a tavaszi turnéra már hét darab fekete Trabanttal megyünk (mindegyiken lesz egy halálfej, a rendszám pedig WMD-666), külön sofőrrel. Persze.

    A közönség szokás szerint csodálatos volt (tapsoljátok meg magatokat!), mi pedig eljátszottuk legnagyobb slágereinket, illetve néhány újat is a rózsaszínű dalcsokorból. Remélem, legközelebb is eljöttök, annyira szeretlek titeket! A buli után drága családomnál tettünk látogatást, a zenekar szerencsésebb fele a lenti szobában aludt, de pechjükre nem tudták, melyik csatornán van a Romantica adó, úgyhogy a Vad angyal megtekintése ezúttal elmaradt.

    Reggel még picit olvasgattunk, majd vívtunk egy baráti kártyacsátát. Satandor nyert két lepedőt, mert tudta, hogy az ász nagyobb, mint a király. Még gyorsan kitöltöttem egy kérdőívet a Cosmopolitan-ben, hogy elég trendi vagyok-e (minden tekintetben), aztán mentünk a miskolci plázába egy kis aerobik erejéig (egy kicsi mozgás mindenkinek kell!), hasznosan töltöttük az időt. Gaobrral éppen fogyókúrázunk, úgyhogy ebédre brassói aprópecsenye és sör light menüt rendeltünk. Éljetek ti is egészségesen!

    Estefelé indultunk tovább Balmazújvárosba, hogy ott is megörvendeztessük barátainkat pár mély balladával. Imádjuk Balmazújvárost! Cica egy csodálatos ember, zenekarunk B-közepének vezérszurkolója (Csak a Diósgyőőőr, oléoléolé!!! Mi van Zidane, nem vagy vidám…) ő szervezte nekünk ezt a koncertet, ami a True hungarian love metal turné egyik legjobbja volt. Mikor odaértünk épp Debrecen nagy hírű fiai, Dim Visionék (korábban Mézédes Csókcsata volt a nevük, az jobban tetszett) játszottak. Suta hangjára mindig nedvesek lesznek a bugyik, Foreest és Sebő pedig – lévén igazi szépfiúk - alig bírták elhessegetni a lányokat maguk körül, hogy hangszereikre koncentráljanak. Csodálatos emberek! Nagyon jól szóltak, azonban ezúttal hiányzott a soraikból Goyo, aki jelenleg Angliában tart fitness-turnét. Erotikus szaxofonbetétekkel tarkított igényes popmetaljukkal viszont így is nagy sikert alkottak. Az utolsó számban mindenki együtt énekelte velük, hogy
    "Rád vágyom, szeress, nulla-nulla hetes", ami – mint azt kitalálhattátok -, James Bondról szól.

    Utánuk barátaink, a szintén csodálatos emberekből álló Bridge to Solace vette birtokba a színpadot, és a szíveket. Frontemberük, Jakab Zoli (szintén csodálatos ember, korábban a Hajnali Romantika Brothers sorait erősítette) egyetlen intésére orgazmusa lett mindenkinek. Ők aztán nem viccelnek. Ahogy színpadra léptek, a hormonok őrült táncot jártak az egybegyűlt szerelmesekben, kiömlött a vörösbor és elhervadtak a rózsák. El is érzékenyültem, pedig ez legutoljára akkor forult elő velem ilyen, amikor megtudtam, hogy kiadták a Dallast dvd-n. A hangszeres szekció Fellegi Ádám (ex-Szerenád Band) vezényletével magas szinten mutatta be, hogyan kell ragadós refréneket és könnyfakasztó verzéket játszani. Legjobban a Hidd el, a lelkedért szeretlek és a Szeretnék megöregedni veled című slágerek találtak el aznap. Kénytelen voltam bemenni az öltözőbe sírni. Szerencsére az előre odakészített joghurt és salátaturmix jó kedvre derített.

    Balmazújváros csodálatos hely, imádjuk az ottani rajongóinkat! Mivel volt földig érő tükör és tizenöt váza barackszínű rózsa az öltözőben, könnyen ráhangolódtunk arra, hogy kapálgassuk a lelketek virágoskertjét. Annyira szeretlek titeket! Ha ti nem lennétek, kénytelenek lennénk dolgozni. A koncert a szokásos romantikus hangulatban telt, aznap debütált új lemezünkről a "Szeretek mosogatni" című dal, amely nagy sikert aratott fülbemászó ukuleleszólóival.

    Történelmi eseményként aznap Cica barátunk vendégszerepelt az Eredeti nercbundában, és mondhatjuk, hogy lemezminőségben tolmácsolta a férfiember számára legfontosabb karácsonyi ajándékozás problémakörét taglaló szöveget! Ezúton is csókoltatjuk őt!

    Mivel zenészbarátaink sok proteinnel kínálták meg a zenekar pár tagját, hazafelé önszorgalomból elénekeltünk néhány strófát, de aztán többen elfáradtak a cukormentes ásványvíztől, így inkább aludtunk, hogy másnap frissen-fitten érkezzünk a Férfiak Nemzetközi Feminista Kongresszusára. Folytatása hamarosan következik, addig is legyetek jók, és figyeljetek a helyes táplálkozásra!



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?