• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    Gitármániától a Parádéig

    Összefoglaló egyet olvas, kettőt kap jeligével...

    2006. Szeptember 25. 11:30

    Szégyenletesen hosszú ideje nem írtam naplót, ennek megvan a maga oka, bokros teendőim (kukák random lefejelése a Szigeten, lemezfelvétel, sátánista lemezek hallgatása, ordítozás) miatt sajnos kevesebb időm volt tájékoztatni benneteket, hogy mi is volt, meg hogyan történtek a dolgok, aztán meg mindent elfelejtettem. A hiány pótlása végett a múlt héten meglátogattam Eisenburg professzort, mert ilyen esetekben mindig segít a hipnózis! Az orvosi szakvéleményt alant olvashatjátok...

    Szóval először is volt egy július 26.-a, amikor szerdai napon megmutattuk a Gitármánia táborban, hogy mi az, amit senkinek sem szabad csinálni.

    Olyan régen nem mentem vonattal koncertre, hogy az hihetetlen, de logisztikai okok miatt mégis úgy volt a legegyszerűbb, ha most Szolnokon találkozunk, a részletekre már nem emlékszem, de munkahelyi parák voltak Iminél, így Sallai kartárs EGYEDÜL kényszerült bepakolni a komplett zenekari felszerelést a próbahelyről, ami köztudottan pitiáner dolog a mi esetünkben. Godzilla-méretű köszönet érte neki!

    Nyugati pályaudvar, aztán meg már elindult a vonat, mera szívem majdnem megszakaaaad, vóúóóóó, be is tápláltam az út alatt vagy két doboz söröt - egyet Petinek adtam, mert olyan kibaszott rendes ember vagyok, hogy papírom van róla.
    Hamar elrepült az utazás a Máv Szimpatikusok Zenekarának köszönhetően. Arra, hogy miről beszélgettünk, már nem emlékszem, de dolgozunk rajta a dokival.

    A csapat másik fele időközben két balesetet került ki szerencsésen, de emiatt némileg megint sikerült elkésnünk, úgyhogy a koncert előtt nagyon gyorsan pakoltunk be a helyre, ami úgy nézett ki, mint egy osztályterem, amiben hangszerkiállítást tartanak. A kezdés előtt gyorsan megcsodáltunk pár gyönyörű Dean gitárt, aztán meg belecsaptunk a húrokba, hogy mást ne mondjak.
    Szerencsére néhány törzsszurkolónk is jelen volt, úgyhogy távolról sem csak tanulás folyt a teremben, bár a vérmes pogo
    és egymás orrcsontjának betörése ezúttal elmaradt.
    Eljátszottuk az összes tinipop slágerünket azt hiszem, aztán meg megmutattuk az érdeklődőknek, hogy mi az az "egyhangú skála", a "kvint kör", meg a "walking bass technika", aki ott volt, az tudja, miért vicces ez.

    Hazaindulás előtt még kipróbáltam Zoli42 B.C.Rich-ét (és ezúton is köszi a páleszt!), de a fotók alapján rá kellett jönnöm, hogy sajnos a játéktudás mellett kinézetben sem hasonlítok Pat O’Brienre, úgyhogy emiatt még mostanában is borzalmas rémképek gyötörnek. Inkább megtanulok szaxofonozni!

    Egy hónappal később a Budapest Parádén játszottunk. A professzor szerint az eféle ingyenes tömegrendezvények károsan hatnak a magukat trúblackernek képzelő betegekre,
    de nem tehet róla, ő csak a terápiát folytatja.
    Mindegy, a lényeg, hogy a nehézségek dacára jól sült el a dolog, nagyon sok barátunk jött el, és várták velünk együtt a kamion érkezését, de az csak nem érkezett. Gondoltuk Peti - aki a DJ szerepét töltötte be - biztos feltette pókeren, hogy aztán vehessen egyet ő is, és együtt dolgozhassunk. Megér vagy negyvenezret!

    Végül valamikor negyed nyolc környékén bekanyarodott a járgány, a hangszórókból üvöltött a Nicht Vor Dem Kind, Peti meg mint egy őrült főpap celebrálta a misét! Gyönyörű volt, egy pillanatra el is érzékenyültem volna, ha nem lennék alkalmatlan ilyesfajta divatemberségekre.

    Hogy egy újabb közhelyet citáljak, rövid, de velős műsorunkban ismét elhangzott pár világsláger, bár a színpadi hangosítással kissé meggyűlt a bajunk, az én erősítőmből ugyanis szinte csak a borotváló magasak jöttek vissza a kontrollból, de amilyen rohammunkában lett összerakva a színpad, nem is lehetett csodálkozni, hogy nem volt minden tökéletes.

    Kivéve a (nem várt fordulat) közönséget, akik a megvágott műsoridő ellenére is iszonyatosan jó hangulatba hoztak minket is, élmény volt komolyan! Zúzzál Budapest Parádéééé!!! Köszönjük mindenkinek!

    A buli után ott maradtunk a helyszínen, bár megkérdeztem Satandort, hogy vajon lelépjek-e egy kétes erkölcsű szambatáncosnővel a Megaparty Aréna kamionról, de végül inkább megnéztük a többi bandát, Blindék nagyot zúztak, mint mindig. Utána még az afterpartyra is elmentem Markos-Nádast énekelni, meg órát szerelni, holott ezt a professzor szigorúan megtiltotta. El ne mondjátok neki! Mondjuk ő ne beszéljen, heti egy óra, havonta ötvenezer dollár... szép kis barát!

    A holnapi nap folyamán kitérünk a közelmúltbéli állóhajós bulira is, de most mennem kell, mert elgurult a gyógyszerem, ráadásul három nagydarab, fehér köpenyes bácsi tart felém, kezükben egy érdekes pulóverrel. Szörnyű, hogy még mindig nem hiszik el, hogy nem vagyok szerelmes a lovamba. Mindenkit szeretettel ügyvözöl az isteni Caligula, teljhatalmú római császár és a konzulátus elnöke.

    Utóirat: Akármibe fogadok, hogy a sárkány vegetáriánus, és nincs is olyan, hogy világvége!!!



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?