• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    2006. Június 17., Fesztergom & Woodrock weekend

    Van kettő négy nélkül

    2006. Június 22. 12:39

    Drága virágszálaim… Kemény dolog egy kétnapos tivornyázás (természetesen csak részemről) után egyszerre két koncertet is lenyomni. A hepajkodás részleteire most nem térnék ki, elég annyi, hogy bocsánatot kérek a nagy hangszintemért… Mindazonáltal a szombati duplázás kiválóan sikerült, bár először azt hittem, hogy a naptáramban egy napon szereplő két dátum csak a másnaposságból kifolyó kettőslátás eredménye.

    Szóval, miután felkeltem – délután kb.1 óra lehetett – Budapest felé vettem az irányt, hogy valahogy embert faragjak magamból az esti zúzásra (nem sikerült), majd felvettem Satandort és Petit, és már száguldottunk is vissza Esztergomba. Sajnos erőt vett rajtam a bulizás utáni depresszió, ezért kizárólag norvég black metalt voltam hajlandó bömböltetni a kocsiban, aminek kedves zenésztársaim természetesen nagyon örültek. Ettől függetlenül a Thorns lemezét mindenkinek bőszen ajánlom meghallgatásra, nagyon jó. Végül Imiéktől indult a WMD-expressz, majd miután felvettük Zolit, kb. húsz perccel a tervezett kezdés előtt oda is értünk a tetthelyre.

    Talán ez okozta azt, hogy a koncert maga – legalábbis a színpadról nézve – nem volt a leghangulatosabb, mivel semmi időnk nem maradt úgymond ráhangolódni a koncertre, de azért nem volt tragikus a dolog. Mivel minden zenekar a slágert hagyja a végére, most, hogy a zenekar antikommersz mivoltát hangsúlyozzuk, egyből a Carbonnal kezdtünk, aminek szemlátomást nagyon örültetek, de később arra jutottunk, hogy kezdőnótának ez nem annyira jó. Érdekes amúgy, hogy Peti és Sallai kartárs kívülről máshogy látta a dolgokat mint mi, de mi úgy jöttünk le a színpadról mint tavaly is, hogy ez nagyon kutya volt. Mindenesetre elhangzott még az Idomtalan, a Klausztrofónia (csak később jutott eszünkbe, hogy a lemezen szereplő művésznő is a helyszínen tartózkodott, simán vokálozhatott volna helyettem ), Nicht vor dem kind, Eredeti svédtorna, meg a szokásos slágerek… Az új számoknál azt vettem észre, hogy igazából mindenki figyelte, hogy most mi van, de elsőre nem alakult ki valami nagy pogo ezekre. Nem baj, majd megszokjátok őket… Jó volt, csak volt már jobb koncertünk is hazai pályán

    Ja, és ezúton szeretném csókoltatni a velencei terror triót, Csabiék a színpadon hátteréből folyamatosan szórták nekünk az ördögvillákat, azért jól esik az ilyesmi. Gyühetne már az új lemez vazzeg!

    Aztán meg legyöttünk a színpadról. Gyorsan magamhoz vettem némi sört a nagy ijedtségre, és egy villám pakolás és parkolás (Imi rulez!) után már száguldottunk is tovább Salgótarjánba. Útközben arról beszélgettünk, hogy mi nem true (pl. ha egy zenében nincs blastbeat és hörgés), illetve különböző nótákat énekeltünk (Nyílik a rózsa, Fanóta, Rockváros!!!) majd megálltunk kaját venni egy McDowells-ben, (náluk BigMic van). Akkor már nagyon röhögtünk, én meg szabályosan majdnem kicsit beszartam, mert amikor Gaobrral kint maradtunk dohányozni, még hallottam, hogy Satandor megjegyezte, hogy ő kéri azt a tortát sok tejszínhabbal. Ááááááááá... én meg egy tripla hamburgert és három sört. Vagy inkább 15 kiló nyers halat. Jól lehűtött száraz fehérbort innék hozzá. Hónapok óta!?

    Ezek után nagy sebességgel döngettünk a sztrádán, mi meg egyre jobb hangulatba kerültünk hátul az elfogyasztott vodka-narancsoknak köszönhetően… Aztán beértünk Tarjánba – a kötelező Győzikés poénok persze sorjáztak – majd tévelyegtünk egy kicsit, Gaobrral meg majdnem ottmaradtunk a benzinkútnál (hát itt hagytak engem bazdmeg!) , de végül csak odataláltunk a fesztre.

    Éppen a Depresszióék nyomultak a színpadon, úgyhogy szép kényelmesen pakolhattunk ki, én pedig észrevettem, hogy végre igazi metalossá avanzsáltam, mert az előző két koncert (csütörtökön volt egy beugrós buli az Empyemás gengszterekkel) alatt összeizzadt fellépőpólóm olyan penetráns bűzt árasztott, ami egy halpiac, a száznapos tojás és a Sex Action zenekar fénykorának elegyére emlékeztetett, ráadásul a rőzsém is olyan csatakos volt, mint egy pulikutya a Hortobágyon felhőszakadás után. Na akkor rokk.

    Azt hittem, hogy a koncert nagyon hakni lesz, de érdekes módon ez a buli sokkal nagyobbat ütött, mint a Fesztergom. Talán bennünk volt a "na most azért is megmutatjuk, hogy ki itt a király" feeling, vagy csak jót tett, hogy aznap egyszer már letoltuk a műsort, mindenesetre már az első szám alatt éreztem, hogy itt most arréb rakjuk a várost pár méterrel.

    Hát igen. Szóval bármennyire is bal lábbal kelek fel, azért ilyenkor mindig széles vigyor ül ki az arcomra, bár már az egomi hepaj után is mosolyogtam erősen. Valahol ezért az érzésért éri meg ezt az egészet csinálni, amikor nem érdekel, hogy mi történt egész héten, csak tolom a riffeket, néha ordítozom egy párat a mikrofonba, meg lengetem a szétizzadt fejemet, és szarok az egész világra. Minden drogok legrosszabbika, amikor valamit szenvedélyből csinálsz. Tehát a WMD ilyen szempontból egy junkie banda. Az új szám érdekes módon itt nagyobb ovációt váltott ki, örültünk is nagyon. Sajnos Zoli a koncertre ismét belázasodott – két koncert betegen, azért ez sem semmi – ráadásul volt némi csúszás, úgyhogy a ráadás ezúttal elmaradt, de ősszel megyünk még arrafelé, úgyhogy majd akkor kárpótolunk mindenkit. Azért így sem volt rossz, nem igaz?

    A hazaúton némi viccelődés után a zenekar többségéhez hasonlóan végig aludtam, szerencsére Zsolti ismét ott volt velünk, úgyhogy reggel fél 6 körül le is parkoltunk Imiéknél.
    Ezt is túléltük.

    Ésss…semmi többet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki!



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?