• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    2006. Május 26., Esztergom, Molothow

    Nyílik a rózsa…

    2006. Május 31. 14:39

    Népi kisegyüttesünk nevében mondhatom, hogy az esztergomi koncertek mindig különlegesek számunkra, ugye a hazai pálya meg miegymás, de a hétvégi lármázást most különösen vártam, hiszen végre új kesergőket is előadtunk. Szám szerint hármat, két sajátot és egy feldolgozást, de erről majd később. A pénteki koncertről Dr. Dudás Levente beszámolóját olvashatják...

    Kérem szépen... a probléma adva van ugye... Zenekarunk köztudottan híres arról, hogy sokat próbálunk, ezért valószínűleg senkinek nem okoz meglepetést az a tény, hogy a múlt héten két alkalommal is lementünk a műhelybe hegeszteni a dalokat. Az új számok a zenekari (sátán)keresztségben a "Fényérzékeny", valamint a "Traktor" munkacímeket kapták. Persze lehet, hogy változik majd a helyzet, és inkább a "A végbélparaziták hullaszerű inkubátora II.-III." lesz a végleges. (Amennyiben nem tudod, hogy kik játszották az első részt, divatember vagy.)

    Pénteken tehát nagy izgalommal ültem a volánhoz, hogy időben odaérjünk a koncertre. Persze ez nem sikerült, mivel zsibbadt az agyam, vedeltem a vodkát, ide-oda tekertem a kormányt. Kedvenc gitárhírónkkal az utazást Markos-Nádas, és ATB hallgatásával töltöttük, ahogy az a kőkemény metalharcosokhoz illik ugyebár…

    Mire odaértünk a Molothowba, éppen a húrok közé csaptak a soproni bárdok, azaz az Echo of Dalriada. Adagolták rendesen a folkos fémet, volt is rájuk örömködés, nem véletlenül. Arról már fogalmam sincs, hogy mivel töltöttük a koncertig hátralévő időt, én biztosan sört ittam, mint általában. Aztán volt valami beállás, és mivel a múlt héten 25 %-kal növekedett a gitárjaim száma, az új héthúros Schecterem is bevetésre készen figyelt a háttérben, ha az Ibaneznek valami baja történne. De most nem volt gond.

    Azzal annál inkább, hogy már ment az intro, amikor eszembe jutott, hogy nem vettem át a koncertre hozott bakancsot, úgyhogy pánikszerűen cipőt cseréltem, de befűzni már nem volt időm. Nem baj, így legalább olyan prosztón néztem ki, ami illett a szellemi színvonalamhoz.

    Jött is az alternatív kezdésű Nicht vor dem kind, majd szünet nélkül az Eredeti Testforma, aztán meg szokás szerint nem emlékszem a sorrendre, a lényeg, hogy toltuk a metalt, ahogy kell. A műsor első felében kapott helyet a Fényérzékeny, amely a zenekar slágeres oldalát egymagában fogja képviselni a lemezen, a többi szám ugyanis csak súlyosabb lesz. Sasoltam is, hogy mit szól hozzá a kedves közönség. Utólag hallottam olyan véleményeket, hogy Gaobr túl sokat énekelt benne – szerintem nem – de mindenkit megnyugtathatok, nem lesz kommerszebb az új lemez, sőt. A másik új nóta, a Traktor munkcímű meg a Gyúlékony csíra után következett, lévén ugyanaz a hangolás, jó súlyos volt az is. Nekem főleg, mert az akusztikus rész utolsó két akkordjára csak nyomokban emlékeztem, de azt hiszem, első alkalommal korrektül sikerült interpretálnunk az új világslágereket. A Húsmágnesben Zoli ismét megmutatta, hogy ki a főnök ritmusügyileg, Sallai kartárs meg fel is vette a dobszólót a telefonjával asszem. Később kifogásoltam, hogy bezzeg az én gitárszólómat meg nem, de mindegy, ezért majd később számolunk. :)

    A táborra szokás szerint nem lehetett panaszunk – Esztergomban amúgy is mindig állat bulik vannak – szóval ment a szokásos túrás, bár szerintem egy fokkal visszafogottabb volt most az istálló-gazemberség-hupákolás-cirkuszolás, mint legutóbb, de nem baj. Azért a Carbon alatt megint sikerült túlharsognotok kedvenc nótafánkat.

    Mint kiderült, hibát követtem el azzal, hogy a számsorrendre (olcsó) poénból utolsóként ráírtam, hogy "Nyílik a rózsa"… Az eredeti ugye egy Markos-Nádas dal, és a próbákon az utóbbi időben rendszeresen ezt énekeljük Satandorral és Zolival, beszélgettünk is arról, hogy ezt mekkora lenne eltolni egyszer koncerten. Úgyhogy Gaobr, aki tudott ezirányú terveinkről, a ráadás után be is jelentette, amit mi csak félig-meddig gondoltunk komolyan, majd amikor látta, hogy annyira azért nem vagyunk vagány legények, nyilvánosan pudingoknak titulált minket. Nahát, ezt nem hagyhattuk annyiban! Úgyhogy színpadra állt a három tenor, Satandor Domingo, Zoli Pavarotti, és jómagam, majd rázendítettünk, hogy aszondja "Portásképű volt az apááááááám…" Én nem tudom, milyen volt ez lentről, mindenesetre a kedves közönség komoly tapssal honorálta az Idősb Vén Pál Tánczenekari Egyesület teljesítményét, Gaobr meg a szuper produkciónk közben sátánkereszteket mutogatott a hátunk mögött a dobverőkkel. Komolyan mondom, ha ez a zenekar normális emberekből áll, akkor én letolom a nadrágomat…amit akar azt csinálok!

    Satandor a nyaralásról hozott nekünk pár szivart – én elsőre kolbásznak néztem – úgyhogy a lepakolás közben rá is gyújtottunk, majd megkérdeztük egymástól, hogy "melyik nagyobb, az ász vagy a király?" Közben legurítottunk pár üdítőt
    – kinek mihez volt kedve – majd a szakadó esőben pár kitartó emberrel – nektek ezúton is üdvözlet, akiknek szól, tudják – meghallgattunk pár demofelvételt a készülő csapásról, és elégedetten vettem észre, hogy széles vigyorgás volt az általános reakció, persze nem a vicces értelemben. Aztán meg mentünk aludni Imiékhez – aki a folytatás főhőse lesz - hogy másnap frissen, fitten indulhassunk Zentára. Persze a zenekari főhülye megint nem hagyta elaludni a többieket az olcsó poénokkal, meg a Fanóta-énekléssel (erről szintén később), de aztán az elfogyasztott sörök ez esetben jótékony hatására az ő feje is hamar lebukott a padlóla… A ház asszonyának ezúton is köszönjük a szendvicseket!

    A folytatásban megtudhatják, hogyan készül Dundika az első magyar búgócsigagyár felavatására… vagy valami hasonlóan érdekes dolgot. Ne menjenek sehová!
    (Legfeljebb mindenki menjen a dógára…)



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?