• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    2006. április 1., Sopron, Hangár

    Mit akar Béla?

    2006. Április 4. 11:59

    A Szexi csokoládéhoz hasonló, tréfát hírből sem ismerő metalhordák a bolondok napját a telefonbetyárkodás és hasonló olcsó poénok helyett koncertezéssel töltik. A hétvégi kultúrprogramról Előd László honvéd tudósítja önöket.

    "Édesanyám húzza szét, azt a nagy-nagy zsákot, mert bizony az széjjel van, szét kell aztat húzni…"

    Már reggel is ez az idézet járt a fejemben. Én hülye pont szombaton keltem fel hajnali hatkor, hogy aztán ne bírjak visszaaludni. Mit csinál ilyenkor egy igazi barom? Jó, a sör kinyitása után… természetesen nekiálltam gitározni.

    "Hónapok óta?!" először ismét koncert volt a láthatáron. Ennek alapjáraton örülni szoktam. Most különösképpen így állt a helyzet, ugyanis a tervek szerint új számot is játszottunk volna – én már a címét is tudom, kedves fiatalok – de aztán ez különböző okok miatt nem jött össze, másrészt Sallai kartárs igazolt távollétében sikerült egy kiváló helyettest találnunk, akinek legfőképpen én örültem, de azt hiszem ez egy másik történet.

    Miután csütörtökön sikerült összetűzésbe keverednem egy fekvőrendőrrel – nem egyenruhással, hogy a klasszikust idézzem – Imi kénytelen volt eljönni értünk Esztergomból, hogy a buli előtt egy próbát azért megeresszünk. Akkorra már teljesen szegény Sánta Illyésnek képzeltem magam
    – nem is így hívnak, de szaladtam. Dél felé magamra kaptam a bükkfanadrágomat, áthúroztam a gitáromat, mert a húrok az utóbbi időben varrásmentén repednek, mint szegény testvérnéném.

    Nemrég feltúrták az Ecseri utat, úgyhogy le van zárva az a környék, ahol meg lehet közelíteni gyönyörű lakótelepünket. Imi – parkoló és pakolóművész – a körülmények ellenére persze minden segítség nélkül odatalált hozzám, kénytelen is voltam megkérdezni, hogy "Hogy gyütt be maga?"

    Elindultunk hát nagy dírrel és dúrral, egy fertályóra múlva már Satandor mesternél dörömböltünk.

    Gratulált nekünk, majd megmutatta az egyik új nótát, aminek az alapjai valami hülye gitáros agyából pattantak ki, de metal professzorunk még hozzátett néhány dolgot, aminek az eredménye egy jó kis agro - metal szám lett, kábé a kombájnzúgás és a disznóröfögés metszéspontján, némi búzavirágszínű romantikus kiállással megfűszerezve. Bár ezzel semmit nem árultam el, abban azért biztos vagyok, hogy mindannyian kitörő lelkesedéssel fogtok egymásnak nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozni, ha egyszer bekerül ez a kis popsláger a repertoárba.

    Az idő gyorsan telt, vidáman zötykölődtünk Esztergom felé, ahol már várt minket Gaobr. Közölte, hogy ma inkább homokzsákot szeretne pakolni az áradó Dunánál, mert akkor ő lenne a legény a gáton. Hamarosan meg is érkeztünk a próbaterembe, Zoli az udvaron fogadott minket. Végre teljes lett a létszám - nálunk 12 század van, de ez most nem fontos.

    Mindenesetre most friss nótát gyúrtunk, a Sláger munkacíműt. Nehéz dolgunk van, ugyanis a lemez készítésének egyes fázisai annyira titkosak, hogy még egymásnak sem árulhatjuk el, hogy mit játszunk az új számokban. Azonban még nem éreztük százasnak a tempókat, úgyhogy megbeszéltük, hogy inkább legközelebb mutatjuk be először a nagyközönségnek. Mert így döntöttünk.

    Aztán elindultunk a hűség városába, hogy átharapjuk mindenki torkát. Odafelé megebédeltünk – ne vegyetek tőkehalmájat, pláne ha buszban kell kajálni, kibaszott büdös voltam tőle két napig, persze az metal mint tudjuk. Ettem ezt kenyérrel és egy marék zsírral, majd a drága jó vitézek megálltak tajtékpipát szívni.

    A zenekar többsége átaludta az utat. Nekem is csak akkor pattant ki az álom a szememből, amikor kiderült, hogy az esti koncerten ott lesz Smici a Moby Dick-ből, és illő lenne elővezetni a Múló álom című klasszikust. Kicsit meg is ijedtem, mert tavaly november óta egy alkalommal sem játszottuk ezt a számot, a szólóra meg már akkor sem emlékeztem. Na mindegy, majd csak lesz valahogy.

    Némi újabb kajálás és városban tévelygés - pandúrokat láttam, nem is hármat, tízet! - után csakhamar megérkeztünk a Hangárba, ami valamivel nagyobb mint a cellám, ráadásul kivételesen nem kezdésre estünk be, hanem volt még idő egy kicsit hangulatba is kerülni. Amikor meghallottam a "zenekari fogyasztás" szóösszetételt, mindjárt jó kedvem kerekedett.

    Ezen az estén az Astrodust, az Agregator és az Echo of Dalriada társaságában zúztunk. A koncert előtt beparáztam, ugyanis egyetlen darab gitárriffet sem tudtam felidézni a fejemben. Ezt meg is mondtam a többieknek, és előre elnézést kértem a várható mellényúlásokért, mire megnyugtattak, hogy a Nicht Vor Dem Kind harmadik hangjakor valószínűleg már nem is fogok emlékezni erre az egészre. Na jó, akkor pakoljunk, gondoltam. Az átszerelést elég hamar megoldottuk, két Genesis nóta alatt sikerült felpakolni mindent, aztán egy gyors beállás után nekiláttunk az aprításnak.
    Nagyon élveztem az egészet, mert ezúttal finoman szólva is kurva jól hallottam magunkat a színpadon, különösen a saját gitárhangzásomat (egofless mode on). Jól feltoltam ugyanis az erősítőmet, hadd lobogjon a gatyaszáram!

    Nem akarom most végigelemezni a koncertet, a lényeg, hogy ugyan játszottunk már pontosabban is, de a hangulatot tekintve topközelben volt az este. Az állam elsőként akkor esett le, amikor kiderült, hogy Esztergomból (!) néhány barátunk idáig utazott a koncert miatt… ez azért iszonyatosan nagy érzés, ezúton is a legnagyobb tisztelet nektek! Másrészt ritmikus sportgimnasztikából is jelesre vizsgázott mindenki, a Carbon és a Moby Dick alatt olyan túrás ment elől, hogy alig győztem vigyorogni. Azt hiszem ilyen közönségről pár zenekar csak álmodozik! Nagyok vagytok! Koncerten megsérülni pedig a legnagyobb metal, ezúton is üdvözlöm az érintetteket és jobbulást kívánok!

    A Múló álom témáit szerencsére nem felejtettem el, azonban a szóló miatt ezúton szeretnék elnézést kérni mindenkitől – a koncert után Smicitől sikerült is hálistennek - , az ilyen kamu gitárhokikat még a 16.századi kesergőkben is minimum kézlevágással szokás büntetni. Engedélyt kérek, hogy végrehajthassam a harakirit!

    Koncert közben Gaobr (azaz Randy Watson) kifogásolta, hogy nem lehet Soproni Ászokat kapni egy soproni klubban, a gyár tőszomszédságában. Teljesen igaza is volt, ez tényleg olyan, mint Egerben sört inni, bár hozzá kell tenni, hogy a magamfajta asztallap mentalitású gyerekek még ott is szoktak ilyet tenni, de ez most nem érdekes. Összességében tehát jó kis buli volt, bár néha érződött, hogy "itt valami gubanc van!", de nálunk természetesen a hibák is szándékos improvizációk, mint az közismert. Mindenkinek köszönjük az élményt, a szervezőknek pedig a meghívást, remélem lesz még alkalmunk visszamenni.

    A hazaút nagy hangulatban telt, ugyanis Satandorral megint eszünkbe jutott Vitéz Kristóf Bálint elbujdokolása, és már a klubban is folyamatosan énekeltük az örökérvényű "dajng-dajng-dididajng-dididadidajng-dajng" kezdetű népi kesergőt, aztán meg kiderült, hogy Zoli körülbelül az egész Kőbe zárt lélek jelenetet fejből tudja, úgyhogy hamarosan azt is megtudtuk, mit akar Béla, illetve Sebes elvtárs a megyéből.

    Stílszerűen ezzel is búcsúznék, aki még mindig olvassa ezt a baromságot, az "menjen már innen a francba innen!", valamint mindenkinek "Bort, búzát, békességet a magánéletben is!"

    ...mindenki menjen a dógára!



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?