• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    2006. február 18., Bécs, Planet Music

    Vérös Bulcsú hujj!!!

    2006. Március 10. 11:42

    Tavaly ősszel nagy örömünkre továbbjutottunk az ABC tehetségkutató elődöntőjén, bár mindannyian tudjuk, hogy a metal a leggázosabb műfaj, meg hogy zenekarunk csak a headbangeléshez ért. Persze az ilyen elmaradott nézeteket megmosolyogjuk. Imhol hát az első kalandozó hadjárat hiteles története, valamint Vitéz Kristóf Bálint kesergője, a hegyszentkereszti helyőrség népi kisegyüttesének tolmácsolásában...

    Természetesen elkéstem, az előző esti hejehuja után ugyanis csak reggel sikerült hazaérnem. Az Ecseri úti gyorsétteremnél találkoztunk Sallai kartárssal – kedvenc roadunk – aki még reggelivel is készült nagy meglepetésemre. Ennek örömére mindjárt el is énekeltük a Jöttem, láttam, jódliztam című kultikus dalocskát a Spatzen Jodler Sextett zenekartól.

    A zenekar tagjai eközben türelmesen, később valószínűleg kevésbé türelmesen vártak, én pedig minden érdeklődő telefonhíváskor azt válaszoltam, hogy percek kérdése hogy odaérjünk. Remélem, kedves édesanyám nem csuklott túl sokat azért.

    Aztán csak elindultunk, egy parkolóban még csatlakozott hozzánk pár újabb vállalkozó szellemű jelentkező, valamint Peti, aki nagy mennyiségű üveges sört pakolt be a busz utasterébe. Mindjárt el is kámpicsorodtam, mert még éreztem a pénteki kulturált jó estét. Aztán kiderült, hogy nincs sörnyitó, úgyhogy kezdtem megnyugodni, de a problémát hamar áthidaltuk Gaobr kombináltfogójával, szóval mégis csak legurult egy kis folyékony kenyér a nagy ijedtségre.

    Az út maga vidáman telt, a határon simán átcsempészhettünk volna 50 tonna heroint is színpadi kelléknek álcázva, annyira simán ment minden. Egy kis autópálya melletti fotózkodás után hamarosan odaértünk a tett színhelyére, ráadásul elsőként, így mi választhattunk, hogy mikor kezdjünk.
    Az időpont fél 11 lett, el is kezdődött a tanakodás, hogy akkor most mivel foglaljuk el magunkat addig. Így aztán volt, aki városnézéssel kísérletezett, mások pedig üldögéléssel, az élet nagy dolgairól – pl. Napalm Death – való beszélgetéssel, és lightos sör/cigi egyveleg fogyasztásával vezették le fölös energiáikat.

    Délután 4 körül beállás, gyorsan felpakoltunk, lenyomtunk másfél számot, majd örültünk, hogy minden nagyon szép, minden nagyon császár. (Érted, császár !!! Óriási!!! – megjöttek Olcsó Poénék) Azt hiszem, fölösleges lenne mindent töviről hegyire leírnom, hogy mivel ütöttük el az időt a koncertig, de nem hagyhatom szó nélkül, amit a klubban tapasztaltam.

    Először is teljesen korrekt öltözők álltak a zenekarok rendelkezésére, zuhanyzó (bár a fürdés nyálas glam köcsögség, mint az közismert) , tiszta slozi, valamint Danke feliratú klópapír, meleg étel, italokkal teli hűtő. Másrészt a helyi zenekarok nagyon barátságosak voltak, különösen a későbbi nyertes Poem by hard dobosával, Johnny-val (nem csak Travoltát hívják Johnny-nak!!!) beszélgettünk sokat. A legviccesebb momentum az volt, mikor megkérdezte, hogy "és egyébként ti a zenéből éltek?"
    mire a zenekar jelenlévő tagjai ordenáré röhögésben törtek ki, és szegény srác kétségbeesetten nézett ránk, hogy most mi rosszat mondott? Aztán persze elmagyaráztuk neki, miért lettünk hirtelen annyira vidámak.

    Az osztrákok amúgy meghazudtolták a halvérűségükről szóló pletykákat, olyannyira, hogy még a magamfajta sokat látott rokkert is zavarba ejtették egyszer-kétszer.
    A rendezvényre a beengedés este 7-kor kezdődött, ehhez képest a stájer ifjoncok már délután 5 órakor metalrészegen tologatták egymást a ki tudja honnan szerzett bevásárlókocsikban. A helyzet az idő előrehaladtával csak rosszabbodott. Beültük egy kicsit a buszba videózni, miközben a klub bejáratánál egy láthatóan nem teljesen józan leányzó éppen…hogy is mondjam, kisrókákat eregetett, miközben a barátnői a hátát simogatták. A buszban irózatos meleg volt, ezért kinyitottuk az ajtót, hogy egy kicsit szellőztessünk.
    A lány abban a pillanatban zombiszerű mozgással elindult a busz felé. Ettől annyira megijedtünk,
    hogy abban a pillanatban pánikszerűen vissza is zárkóztunk.

    A koncert előtt a szokásos jelszavak hangzottak el, és hát meg is mutattuk ezeknek a csigaevő labancoknak, miről szól az ungarische gulaschmetal. Kezdtünk stílszerűen a Nich Vor Dem Kind-del,
    aztán pedig a következő számok hangzottak el – Entwurf B, Original Körperform, Kohle, Fleischmagnet, Zeit Überdosieren. A jelenlévő beépített rajongóinkon kívül – ezúton is köszönet mindannyiatoknak – a közönségnek újdonság volt a program, de nagy örömünkre fokozatosan beindultak, és az utolsó számra már olyan túrás volt, hogy az kész. A színpadon iszonyatosan jól szólt minden, annyira belelkesültem, hogy zenekari tagságom óta első ízben félmeztelenre vetköztem – nem a tetoválásomat akartam villogtatni, á dehogy! – bár ezt a fotók tanulsága szerint a jövőben nem kellene erőltetni. Amúgy nagy hangulat volt, Imivel és Sanyival is előadtunk egy páros headbang koreográfiát, Zoli pedig megint szólózott egy jót, bár most velősebbre vette a figurát, mint legutóbb.

    Ahogy lejöttünk a színpadról, a konkurencia már ingyen sörökkel várt minket az öltözőben, alig győztünk szerénykedni a sok vállveregetés közepette. Aztán meg ugye értékelés, a zsűrinek jó ízlése volt, a közönség meg ugye a saját haverjai zenekarára szavazott, szóval végül nem lepődtünk meg az eredményen, de egyébként sem ez volt a lényeg, hanem hogy megcsináljunk mindenkit, az meg – ha lehetek nagyképű – kifogástalanul sikerült. Reméljük, járunk még arra, mondjuk egy Strapping young Lad turné előzenekaraként. Bár, ha Devin Townsend-ék nem mernek utánunk fellépni, minket az sem zavar, kezdhetnek ők hamarabb buháháhá!

    A hazaút igazából alvással telt, sajnos nem tudtuk megnézni a Zsoldoskatonát, de majd legközelebb.
    Még egyszer köszönet mindenkinek, aki velünk tartott, neveket nem írok, akire gondolok, úgyis tudja.
    Hogy Boncz Gézát idézzem, itt a vége, foss el véle!



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?