• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • TURNÉNAPLÓ

    Zenta , Zeppelin, 2005. december 10.

    2005. December 10. 23:46

    Hétvégén meg ugye a Vajdaságban jártunk, ami számomra egy életre szóló élmény volt megint. Többször játszottam annak idején a Varsoval határon túli magyarok lakta területen, és ezeknek a buliknak mindig van egy speciális hangulata. Talán azért, mert ritkán jutunk el oda, vagy másért, fogalmam sincs.

    A teljesség kedveért el kell mondanom, hogy aznap délután fél egykor indultam Miskolcról, és szerencsére sikerült odaérnem időben a találkozóhelyre. Kegyetlen egy tempót kellett autóznom, kb. 160-nal nyomtam a gázt végig, pedig nem szokásom a gyorshajtás. "Szerencsére" a többiek is dugóba kerültek, úgyhogy kb. három perccel sikerült őket megelőznöm. A buszban aztán szépen megreggelizem, meg megittam egy liter tejet - kemény, mi? Mínusz 10000 pont! - miközben felvettük Jándzsit, aki idén már negyedik alkalommal segített ki minket. Persze nem lövök le poént azzal, ha elárulom, kifogástalanul.

    Az út maga eseménytelenül telt el, végighallgattuk a Moby Dick tribute albumot. Zsolti ismét velünk tartott, nem irigylem szegényt. A határnál fel voltunk készülve arra, hogy szívás lesz, lett is, mivel a kiviteli papírokat le kellett fordíttatni szerb nyelvre, és ez az eljárás majdnem egy órát vett igénybe. De ettől eltekintve semmi gond nem volt, meglepően kedvesek voltak velünk, még az olyan kötelező vicceket is mellőzték, hogy "Zenészek? Drog? Pisztoly?", úgyhogy időben oda is értünk a helyre...ami első látásra a legendás miskolci Metalklubot idézte, ami egy parasztház egy töltésoldalban. Odabent viszont kellemesen meglepődtünk, készült pár fotő is, majd nekiálltunk pakolni. Aztán még áthangoltam a Jacksont az éppen vakolás alatt álló öltözőben, majd alkohol után néztem, mert már kezdtem nagyon fázni.

    Nemsokára a húrokba csapott a helyi Garázs együttes, akik - minden negatív felhang nélkül - egy igazi gimnazista zenekar voltak, a tipikus gyermekbetegségekkel, de emellett - a borzalmas hangerőn kívül - teljesen élvezhetően játszottak, szóval kitartás, respect, és csak szorgalmasan! Időközben Gaobrral érdekes beszélgetést folytattunk a zenekarról, ahol felvázoltam neki azt az elképzelésemet, miszerint ha a WMD-t egy autóban ülő családnak képzeljük el, akkor én vagyok a hülyegyerek, aki vigyorogva ugrál a hátsó ülésen, miközben a felnőttek elnézően mosolyognak. Nem értett vele egyet.

    Aztán mi is színpadra keveredtünk, majd kénytelenek voltunk folyamatosan hátrálni, mert a klub már a helyi srácokra is szépen megtelt, ment a túrás ezerrel. Jancsi megint marha jól dobolt, és a színpadon is különösen jó volt a hangulat, ment az egymásra vigyorgás. Satandor egyébként végig rágózott a koncerten, pedig a fickók akik gumit rágnak és még fel is fújják, a feketelistám élén díszelegnek! Két számot meg kellett ismételnünk a végén, egyszer majdnem beleestem én is a dobszerkóba a nagy rakendrollkodás közepette.

    Utána meg egész sokáig maradtunk, nekem kicsit meg is ártott az elfogyasztott sörmennyiség, de szerencsére nem túl feltűnően, így a hazaút is vidám alvással telt el. Szegény Zsolti meg vezethetett hazáig.

    Reggel fél hét volt, mire Budapestre értünk, ráadásul olyan hideget fogtunk ki, hogy azt hittem, menten elpusztulok, de aztán a pakolástól jól kimelegedtem. Otthon még megnéztem a Banános Joe-t, hogy jól el tudjak aludni, majd a nap további részét zombi üzemmódban tántorogtam végig kicsiny hajlékomban. Szeretem az ilyen koncerteket.



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?