• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Koncertbeszámolók

    Watch My Dying, Mantra, MWS - Budapest, Avalon - rockerek.hu (07/12/01)

    Szapy - 2007. December 3. 10:25

    Fél kilenc táján még nem sokan voltak bent, azok is jobbára az ülőalkalmatosságokat elfoglalva, míg a színpadon hangolt az első banda, mely főként a rettentő idegesítő dobütögetésből állt, ennek hála a pultnál kiabálva is csak nehezen értette szegény lány, mit szeretnék (Mondhattam volna bármit?). Erre az estére is jutott akció, a csapolt ászok mellé chipset adtak ajándékba, persze nem extra nagy adagot, de sör mellé mindig jó egy kis sós rágcsálnivaló. Na de nem erről kell nekem regélni igazán.

    Lassacskán rákezd a banda, ekkor tudtuk meg, kik is ők. Egyszerű név, csak három betű : MWS. Nekik jutott a hálátlan feladat, bemelegíteni a népet. Első pár szám alatt már az is eredmény volt, hogy közelebb hozzák. De legalább ennyit sikerült. Nem a zenekaron múlott, mindent megtettek, zeneileg és színpadi produkcióként is jót nyújtottak. A fejem épp nem vitte le, de jól szólt. Zúznak, pörögnek, mindezt olyan vidáman, hogy ha valakinek ettől kicsit sem jön meg a hangulata bulizni, akkor komoly gondjai vannak. Ha így folytatják, még lehetnek szép eredményeik.

    A mai világban rengeteg a vallás, a közösség, van aki tartozik valamelyikhez, van aki ellene van, van aki gyűlöli, mint ahogy ez mindig is megvolt a világban. A zenében is jelen van, bizonyára hallott már mindenki olyanról például, hogy keresztény rock. Na és olyanról, hogy krisna-metál? Merthogy van, s ők sem tegnap kezdték. Méghozzá hazánkban képviseli ezt az érdekes színfoltot a Mantra. Előítélet nélkül vártam koncertjüket, hajtott a kíváncsiság, ez vajon milyen lesz? Nem is gondolná az ember, hogy amilyen nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnnek, képesek ily erőteljes zenét játszani. Pedig igen. Sikeresen pörgették a népet, a számok közti szünetek némelyike nyúlt egy kicsit, de ők végig vidámak voltak, s csak játszottak. Pontosabban zúztak, s mindezzel sajátos módon próbálták átadni gondolataikat. Ettől még nem lettem hívő én sem, de a zene az ott volt, nagyon. Ilyenkor mondom azt, hogy előítéleteket félre, s koncentráljunk a lényegre. Végre hallottam valami igazán ritka dolgot is, elismerésem, amiért ennyire merik vállalni önmaguk, és még minőségi produkciót is nyújtanak!

    Hirtelen olyan sokan lettek a színpad előtt, csak néztem, honnan kerültek ennyien elő, mert egy órával korábban fele ember ha volt. De a Watch My Dying már tud valamit, leginkább ők vonzottak közönséget, ekkor már szinte nem maradt hely az első sorokban, ahol beindult a hajrázás, a pogo, mászkálhattam is arrébb folyton, hogy a gépet védjem, na meg hogy fotózni is tudjak valamelyest. Igazán dallistával sem készült a banda, legalábbis így nyilatkoztak két szám után. Majd jön, ami épp jön. Erre lezúzták a fejeket keményen. Semmi nyugalom, semmi lassítás, semmi szünet, annál inkább erőteljes riffek, hörgés és lábdob, na meg sötét és füst. Nem volt megállás sem a porondon, sem a tánctéren. Ha ezt anélkül bírod nézni, hogy bemozdulnál, akkor nem értem miért jöttél? Azt nem tudom sorolni, mit játszottak (kezdve ott, hogy most hallottam először a bandát), a közönség viszont nagyon is képben volt, sorra kerültek a kedvenceik. Ezt persze visszatapsolással hálálták, így még két dal. Még két felvételnyi durvulás. Közben lemerült az aksim. Legalábbis nagyon úgy nézett ki. Úgyhogy maradt a fejrázás. Azt nem lehetett kihagyni. Legközelebb már tudom mire számítsak. Megyek, örömmel.

    Kapcsolódó linkek:
    Rockerek.hu


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?