• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Watch My Dying - Fényérzékeny

    A torzo.hu értékelése

    Frostdemon - 2006. December 4. 15:02

    Ááááááááááááááááááááááá!
    Fény, Baszod! Ismertettem akkor a legfontosabb tudnivalókat. Senki, még egyszer mondom, hogy senki nem hihette, hogy a népi mondás, miszerint a "fény csak buziknak való" egyszer ilyen fontos tartalommal fog bírni…
    Na, jó. Nem. De nem árulok zsákbamacskát, ha csak annyit mondok: 42.

    Ennél azért jóval többször hallgattam meg a Watch My Dying legújabb Fényérzékeny című albumát, amit még most sem tudok rendesen megemészteni. Több okból. De inkább nem részletezem…

    Zeneileg egy nagyot lépett a csapat, mint Libi, aki a New Kids On The Block után azonnal Napalm Death-et kezdett el hallgatni. Ez a lépés azonban előnyükre vált, mert sikerült átmenteni a jó elemeket, amiknek köszönhetően az előző - Klausztrofónia - lemez olyan volt amilyennek szerettük. Megérezni továbbá az iszonytatóan sok koncertet, amit a srácok lenyomtak. Rettentően intenzív és "összeszokott" lett az új album.

    Van még egy dolog, ami "fülbetűnő", méghozzá, hogy jóval slágeresebb lett a lemez. Nyugodtan mondhatom, hogy tele van hatalmas dallamokkal, ami -hát - csak megadja nekem a végtisztességet, mert én már múltkor is mondtam, hogy Veres Gábornak nagyon nagy dallamérzéke van. Persze ettől még nem lesznek állandó vendégei a Danobius Rádiónak, de ők legalább adtak egy esélyt, hogy az ottani szerkesztőknek ne kelljen a pokolban sínylődniük, ahol naponta tizszer kapnak csokiba hátulról a repper alvilág prominenseitől.

    Most joggal kérdezhetitek, hogy ennek mi köze a lemezhez? Tulajdonképpen semmi, csak a Libi szólt, hogy mondjam meg, múltkor találkozott egy emberrel, aki Istennek mondta magát és - állítólag - mindnyájunkat tájékoztatott afelől, hogy ő is rokker és amúgy is a metálosok azonnal a mennybe mennek, kivéve a Marilyn Manson, de ezt nem indokolta. Továbbá azt is megtudta, hogy a pokolban köt majd ki - közvetlenül a Zámbó Imi mellett - az összes fiú csapat és lány is, meg, hogy a mennyeknek országában már van új csapata Piggy-nek és még másoknak is például…

    Ebből annyi derül ki, hogy a WMD tagjai mennybe mennek, mert - és ezt is a Isten mondta - idézem: "ma Magyarországon a 10 legegyedibb, legjobb zenekar közül egyik a WMD." Pedig - és ezt elhihetitek - ő sokat ismer…

    Visszatérve az albumra el kell mondjam, hogy a már említett dallamok arányos elosztása meghozza azt a kedves kis betegséget, amit már a korábbin is hiányoltam. Nekem legnagyobb kedvencem nem a címadó, hanem a Metrikus és a - lehet, hogy meglepő - Háttal álmodó. Szarok bele, nem magyarázom meg, mert ezt a zenét nem lehet magyarázni, hallgatni kell. Tele vagyok érzésekkel, amik megrohannak minden alkalommal, mikor (kiírtok egy)…beteszem az albumot.

    Mondjuk, ha jobban belegondolok nem tudok semmibe belekötni, mindegyik dal szuper, kidolgozott. Olyan, mint amilyennek egy - valóban - világszintű produkciónak lennie kell. Még az sem baj, hogy nem angolul nyomják, mert a szövegek tökéletesen illeszkednek a zenei koncepció beteg és fényérzékeny világába. Megvallom egy dolog maradt csak kérdéses, hogy mennyit számított, a Svédországban készült master? Valamit biztos, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy olyan sokat dobott. Persze remélem nincs igazam…

    Egy szó, mint száz, nagyon nagy reménység a csapat és remélhetőleg ez a lemez egy olyan "rajongó(hús)mágnes" lesz, amit megérdemel minden csapat, amelyik ilyen fényérzékeny koronggal rukkol elő 2006-ban, hozzátéve, hogy egy ideális Magyarországon ez kellene legyen az alap, nem az Imi…mármint a Zámbó…

    A kötelező 42!

    Értékelés: 5/5

    Kapcsolódó linkek:
    Az eredeti cikkhez kattints ide!


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?