• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Watch My Dying - Fényérzékeny

    Bab véleménye a Fényérzékenyről - Idegek borzongása Wrááárrggghhhh

    2006. December 4. 14:56

    Biztos pofátlanságnak fog tűnni, de hát ugyebár minden szentnek maga felé nyúlik a keze, és én biz rá is markolok rendesen. Az elmúlt évek legfeltörekvőbb és legtehetségesebb bandájának új lemezéről fogok most szót ejteni, a Watch My Dying, Fényérzékeny című remekműjéről.

    Nem kívánok különösebb történeti áttekintést írni róluk, legyen elég annyi, hogy anno a Pepsi tehetségkutatón szakítottak egy nagyobbat. Már amennyiben nagy szakításnak számít, ha nem nyersz semmit, de a fél ország habzópinájú tinijeit sokkolhatod az elmebeteg zenéddel. Mindegy, izlések és pofonok… Jól válbaveregették őket, hogy mennyire fasza a zenéjük, de erre jelenleg nincs szügsége a nagyobb közönségnek. Ám mi fiainkat nem ilyen fából faragták. Bedurcáztak még jobban, és megmutatták az országnak és a világnak, hogy is kell ezt mocskos rákkenrol műfajt csináli. Bár lemezeiket nem egy Ossianos tempóban adják ki, viszont ami kikerül a kezeik közül, az bizony megéri a pénzét. A profizmus és alázat a zene és a banda iránt náluk mindennél előbbre való.

    És most végre itt az új nagylemez, a Fényérzékeny. Aki eddig is ismerte őket, az kösse fel a gatyáját, mert amint beteszi szinte biztos hogy telefossa azt. A srácok követik ugyan a mentális orgazmus vonalat, csak most rátesznek még egy lapáttal. még jobban törik a ritmust, még gyorsabb, még keményebb, és a nonpluszultra jelzők garmadáját sorolhatnám… Egyszerűen horzsol a korong. Belevisznek ugyan némi lájtos, már-már langyi részt, amitől egy-két zsenge lelkű embernek biztos könnybe lábad a szeme, de csak azért, hogy utána egy szegecselt bakancsal rugják szét a redvás érzelgős pofájukat, mikor felböffennek azok mázsás riffek. Meghát köztudottan a WMD a jövő csajozós bandája.

    A számok szép sorjában adagolják a brutalitást, örvényükből nem lehet menekülni. Levegőt is alig kap az ember a headbangelés közben. Bár csak egy napja hallgatom, az izomláz szerintem állandósulni fog a derekamban. Slágerekben persze nincs hiány, már koncerteken is biztos sikongat a nép a címadó Fényérzékenyre(abszolút kedvenc) és a Sztereotípra. Aztán persze ott vannak az elszállós részek is, amit szerintem biztos nem tiszta fejjel írtak. A női ének(Háttal Álmodó) nekem kicsit idegen a WMD eddigi munkásságától, de ha sikerül félretenni előítéleteimet, akkor kénytelen vagyok belátni, hogy az is jó szám. Ám mielőtt bárki azt hinn, hogy a Fényérzékeny egy tipikus WMD album, muszály egy Metal Hammeres közhellyel élnem: Tipikus WMD lemez(pl: a Metrikus sztem erősen halyaz egy régi számra), de közben teljesen más, előremutató, változatos, élménygazdag. Erre a szánalmas dumára két mentséget tudok. 1. a WMD számokban még a közhelyek is kiverik a biztosítékot, annyira jók. 2. Aki nem hiszi hallgassa meg és merje mondani, hogy nem így van!

    Az éneket/szöveget csak az avatott fülemnek köszönhetően sikerült érteni. Gaobr eddigi munkássága is földhözcsapott, csakúgy mint ez. Összességében a Fényérzékeny simán ott van az év legjobb lemezei között. Utoljára csak a Hatebreednek és a Cataractnak tudtam ennyire örülni. Nem könnyű anyag, elsőre szerintem keveseknek fog beütni, de szép sorjában bontogatja szárnyait a lemez, és a kétszázadik hallgatás után is képes újat mutatni. A hangzás persze monumentális, talán az ének lehetett volna egy kicsit dominánsabb. Depressziósoknak és kákabelű hülyegyerekeknek melegen ajánlott, mert remélhetőleg hamar felvágják az ereiket és akkor talán nekem is jut majd hely a koncertjeiken. Kellemes borzongást mindenkinek. Én még mindig hatása alatt vagyok!

    -Interrogator-

    Kapcsolódó linkek:
    Az eredeti cikkhez kattints ide!


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?