• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Interjúk

    Klausztrofónia - Zenészmagazin

    2005. Szeptember 1. 10:32

    1999 májusában alakult a Watch My Dying együttes. A mai felállás több tagcsere után alakult ki. Az alapító Veres Gábor énekel és Eszenyi Imre basszusgitározik, 2002-től Bordás Zoltán dobol, az egy évvel később csatlakozott Bori Sándor gitározik és idén március óta a koncerteken Kovács Attila a másik gitáros. Két rövidebb anyag elkészülte után a tavalyi év végén jelent meg a debütáló album, a Klausztrofónia.

    – Milyen zenét játszik a Watch My Dying?
    – Egy biztos: metált – válaszol Bori Sándor. – Azon belül is a komplexebb, súlyosabb, mondhatnánk, a progresszív vonalon vagyunk. Ezt szeretjük, ez jön belőlünk. Vállaljuk minden előnyével és hátrányával együtt. Mert azért tisztában vagyunk vele, hogy ezzel a zenével itthon nem lehet kiugró sikereket elérni.
    – Szerintetek mire juthat ma Magyarországon egy progresszív metált játszó csapat?
    – Egyelőre határozottan felfelé megyünk, egyre többen járnak a koncertjeinkre. Már nem fordul elő, hogy ötven embernél kevesebbnek játsszunk a klubokban. Nagyobb bulijaink is vannak, felléptünk az E-Klubban, a Petőfi Csarnokban a Metal Mania fesztiválon, valamint a Tankcsapda előtt. Sőt, utóbbi zenekarral talán turnéra is tudunk menni az ősszel. Tömegek előtt játszva kiderült, hogy az emberek jobban veszik a zenénket, mint gondoltuk volna. Itt tartunk most, s csak reméljük, hogy nem ez a csúcs.
    – Talán nem lehet többet elérni ezzel a zenével?
    – Egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a stílus rétegzene – mondja Veres Gábor. – Zeneileg, szakmailag könnyebb elismertségre szert tenni, de az embereknek úgy általában túl sok ez a zene. Bár nem értjük miért, mert szerintünk tele vagyunk slágerekkel… Tény, hogy egyesek le is járatják a metált, de mi – azon túl, hogy szeretjük ezt a zenét játszani – igyekszünk elérni, hogy a stílus helyzete pozitív irányba mozduljon el.
    – Milyen eszközökkel?
    – Szeretnénk minél több emberhez eljuttatni a dalainkat. Ezt szolgálja, hogy sorra készülnek klipjeink. Az elsőt, az Idomtalan című számhoz forgatott alkotást a performance művész Masha jegyzi. Nyáron, a nagyobb fesztiválokon színpadra is vittük a klipet. Az ilyen akciókkal párhuzamosan a zenénk is változott, bár nem megerőszakoltan lett egyszerűbb, az évek során mi változtunk. A dalok "dalszerűbbek" lettek, követhetőbbek a témák önmagukban és egymáshoz képest is.
    – Konkrétabban?
    – "Vén" fejjel rájöttünk, hogy nem kell minden hat és feledik ütemre betenni egy felütést… Jó játszani bonyolult dolgokat, de azért arra is oda kell figyelni, mi az, ami még érthető, s mi az, ami már nem. Próbáljuk kerülni az öncélú zenei megoldásokat, s úgy érezzük, hogy ez sikerült is az albumon,
    – Ez azt jelenti, hogy már nem is progresszív a Watch My Dying zenéje?
    – Dehogynem – feleli a gitáros, a Klausztrofónia legtöbb dalának szerzője. – Zeneileg egyszerűsödtünk, viszont hangulatilag összetettebb a Watch My Dying, mint valaha. Igaz, szeretünk kísérletezgetni, szokatlan elemeket alkalmazni, de úgy, hogy a dal ne legyen befogadhatatlan. Igyekszem olyan módon szellősebbé, egyszerűbbé tenni a zenénket, hogy ugyanakkor súlyos is maradjon. A progresszivitást viszont nem tudjuk (és nem is akarjuk) száműzni, hiszen ez nálunk zsigerből jön. Csak már nem úgy, hogy azt élvezzük a színpadon, na, én is megjegyeztem ezt a bonyolult témát, a társak is, közben a közönség meg csak abból sejti, hogy nem rontottuk el a számot, ha egyszerre hagyjuk abba…
    – Nos, tehát itt van az ezek szerint már letisztult nagylemez. Hol készült?
    – A gitárokat és a dobot Bakery Stúdióban, a basszust és az éneket pedig a Grape Stúdióban rögzítettük. A keverés és a mastering újra csak az előbbi helyen zajlott. Varga Zoltán és Straub Dezső volt a két hangmérnök. Még Kovács Attila nélkül vettük fel az anyagot, mivel ő csak később csatlakozott hozzánk. Egyelőre a koncerteken lép fel velünk, de teljes jogú zenekari tag, a következő albumon már játszani fog.
    – A dalainkra az eddig említettek mellett az irónia, a humor is jellemző – teszi hozzá az énekes. – A szigorú, feszes témák között gyakran sütünk el tréfákat, hol a zenében, hol a szövegben. Így került a képbe például Márió, a harmonikás. A Nullpont című számban vendégeskedik. Mint a puzzle utolsó darabja, úgy illeszkedett a dalhoz a játéka. Mondta a stúdióban, hogy a metált nemigen kedveli, a kihívásokat viszont igen, ezért vállalta a szereplést. Az összhatás nem lett vicces, inkább bizarrá tette a dalt.
    – Ki adta ki a lemezt?
    – Szerzői kiadásban jelent meg. Sőt, azóta van egy frissebb kiadvány, a Szeg együttessel közösen készítettünk egy multimédiás CD-t, dalokkal, klipekkel, fotókkal. Ezt küldözgetjük a kiadóknak, hátha ráharapnak. Magát a nagylemezt természetesen a bulikon és az ismertebb metálboltokban lehet kapni, illetve a megrendelhető a honlapról.
    – Mi történik veletek ősszel?
    – Szó van ugye a Tankcsapda turnéról, de most, a nyár közepén még nem tudunk biztosat – mondja Bori Sándor. – Szeptemberben Moby Dick Tribute album jelenik meg, ezen a Múló Álom című dalt játsszuk. Ekkorra készül el második klipünk, a Nicht Vor Dem Kind című dalhoz, s valószínűleg már a harmadikon is elkezdünk dolgozni. Ősszel mindenképpen megújul a koncertműsorunk, a repertoár része lesz a Gyúlékony csíra, a Túladagolt idő és a Kék ég, zöld fű is.
    Az előző témához még annyit hadd fűzzek hozzá, hogy nem a pénz hajt minket, amikor érthetőbbé akarjuk tenni a zenénket. Mert nem azért zenélünk, hogy egyszer majd ebből éljünk, egyáltalán nem erről szól a dolog. Mindannyiunknak a Watch My Dying adja az erőt a hétköznapokhoz, a zene fontos részét képezi életünknek és önfelfedezésünknek. És persze szeretnénk, hogy a dalaink minél több emberhez eljussanak. Mi másért is állna ki a zenész a színpadra?
    (További információk: www.watchmydying.com)

    Maróthy György



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?